Kovács Kálmán

Hely:
Alsóvárosi temető
Felirat:

Az Istenben Boldogultaknak! Kovács Kálmán ny. ezredes 1874-1942, Kovács Kálmánné szül. Barthalos Olga 1876-1931.Körmendy Dániel ügyvéd 1814-1880, neje N. Horváth Mária 1831-1884. Gyermekeik: Jolán, Lenke, Géza, Lilla.Jó emlékük felejthetetlen!

Barthalos Istvánné Körmendy Vilma 1855-1884, Barthalos Jenő 1877-1879, Barthalos István ügyvéd 1849-1916.

Megjegyzés:

Kovács Kálmán: nyugalmazott huszárezredes.

Városszerte mély megilletődést és őszinte részvétet keltett Kovács Kálmán ny. huszárezredesnek május 31-én Budapesten történt gyászos elhunyta. Tiszttársainak, barátainak, tisztelőinek és ismerőseinek óriási részvétel mellett helyezték nyugalomra kihűlt porrészeit Pápán, az alsóvárosi temetőben levő családi sírboltba június 4-én d.e. 11 órakor a református egyház szertartása szerint. Az irgalmasok kórházának udvaráról vitték örök nyugalomra a megfáradt és sokat szenvedett vitéz huszárezredest. Itt Bognár Károly református lelkész mondott megható gyászbeszédet fölötte, míg bajtársai nevében vitéz Karcsay Béla ny. ezredes búcsúzott tőle és méltatta egyéni és katonai érdemeit. A sírnál a Galambtenyésztő Egyesület elnöke vett búcsút a mindnyájunktól szeretett és feledhetetlen embertől. Kovács Kálmán városunk szülötte volt, jóformán egész életét itt élte le. Itt nősült, nőül vévén néhai Bartalos István ügyvédnek leányát, akit 11 évvel ezelőtt vesztett el, innen vonult 1914-ben a harctérre, ide jött vissza nyugalomba, s itt emelkedett ezredesi rangra mint nyugdíjas. Élt 68 évet. Halálát fia, Kovács Andor m. kir. tüzérszázados, unokája Andriska, testvérei Kovács Rózsi özv. Körmendy Béláné, Kovács Mária özv. Auber Istvánné, Kovács Miklós és nagyszámú rokonság gyászolják.

Forrás: Pápai Hírlap, XXXIX. évf., 1942. 23. sz. 2. p. - OSZK Gyászjelentések.

 

Barthalos István: ügyvéd.

Egészen váratlanul jött és ezért nagy meglepetést és részvétet keltett Barthalos István úrnak, a pápai egyházmegye gondnokának hálála. Meghűlt, tüdőgyulladást kapott és néhány nap múlva elhunyt. Elhunytáról a pápai egyházmegye a következő gyászjelentést adta ki: „A pápai református egyházmegye szomorú szívvel jelenti, hogy másfél évtizeden át volt szeretett gondnoka: Barthalos István úr ügyvéd, egyházkerületi és főiskolai ügyész, zsinati képviselő stb. rövid betegség után folyó hó 17-én délelőtt fél 10 órakor, 67 éves korában Budapesten elhunyt. Temetése Pápán, április 19-én délután 3 órakor lesz a református templomban. Istentől nyert szép tehetségeit bátran, lelkesen állította egyházmegyéje és egyházkerülete szolgálatába, a jövendőt biztosító nagyobb alkotásokból bőven kivette részét s ezzel jó emléket hagyott maga után hosszú időre. Pápa, 1916 április 18-án. Fáradhatatlan munkás élete után nyugodjék békével!" A temetésen nagyszámú és igen előkelő közönség vett részt. A gyászszertartást a templomban Kis József esperes, a temetőben Jakab Áron egyházmegyei tanácsbíró végezte. Ugyanitt vett tőle búcsút dr. Kende Ádám az ügyvédi kar nevében. A gyászdalokat a főiskolai ifjúságból hirtelen toborzott énekkar énekelte. Az ifjúság ugyanis már elszéledt a szünidőre. A koporsót igen sok és nagyon szép koszorú díszítette. Az elhunytnak jellemzéséül közöljük Kis József beszédének következő részét: „Bár oly közel volt a 70. évhez, ifjakat is megszégyenített a munkabírása. Az idős kor gazdag tapasztalata, a férfikor törhetetlen munkaereje egyesült benne ifjúi lelkesedéssel. Ezért jött váratlanul, ezért oly meglepő és olyan részvétet keltő a halála. Szent igaz, nem közönséges energia feszült az ereiben. Nem az a természet volt akit az olyan, amilyen meglevő kielégíthetett volna. A maradiság igazán nem tartozott természetéhez. Ellenkezőleg, a haladás embere volt, el egész az ábrándozásig, el egész a rajongásig. Nagy fogékonyság volt szívében a jövőt biztosító eszmék iránt, élénk, szinte nyugtalan szelleme, termékeny agya maga is nem egy ilyen eszmét és tervet vetett a közélet munkatérére. És a kitűzött célt szolgáló lelkesedése nem múló szalmaláng volt, de tar- tós villanyáram. Csalódások se kedvetlenítették el. Sőt az akadályok mintha megsokszorosították volna akaraterejét. Ha valami életre való gondolat és okos terv megragadta, valósággal szerelmes lett belé és áldozott rá időt és erőt, fáradtságot és költséget. A közügy embere volt ízig vérig".  Legyen áldott emléke!

Forrás: Dunántúli Protestáns Lap, 27. évf., 1916. 17. sz. 6. p.