Szentiványi Lajos

1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János. 1930, 1934, 1936 és 1937: miskolci művésztelep; 1932: Glatz Oszkár vezette soproni művésztelep munkájában vett részt. 1936: Balló Ede-ösztöndíj; 1937: dr. Légrádi Ottó festészeti díj; 1946: Nemes Marcell tájképdíj; 1948: Szinyei-díj; 1950, 1956: Munkácsy-díj; 1957: Miskolc város nagydíja; Kossuth díj; 1969: érdemes művész. Nyugat Európában tett tanulmányutakat (Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria). 1939: hajasdi művésztábor. 1945-ben alapító tagja volt a Művészek Szabad Szakszervezetének. 1947-ben a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjával Franciaországban töltött egy évet. 1949-ben a sárospataki várban működő alkotóházban dolgozott, Tokajon és Tolcsván, valamint részt vett a Magyar Építő Munkások Országos Szövetsége pályázatán. 1950-től Hajdú Sándorral vezette a Vasas művészeti szakkört. 1952-1954 között a Művészeti Dolgozók Szakszervezete festő szakosztályának vezetője. 1952-ben óraadó tanár volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-ben Dunaújvárosban, a Képzőművészeti Alap alkotóházában dolgozott. 1956 végén részt vett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megalakításában, amelynek 1957-ben szakosztályi vezetője, 1958-tól választmányi tagja volt. 1957-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1959tŊl a Diafilmgyártó V. művészeti tanácsadója. 1960-ban a XXX. Velencei Biennálé magyar kiállításán 15 képével szerepelt. 1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és portrékat festett. A posztnagybányai szemlélettel rokon, a Párizsi Iskola körében születő műveket idéző festményeit a plein air frissesség, napfényjárta kolorit, a vázlatosság és a könnyed ecsetkezelés jellemzi. A beszűkülő és szigorodó hivatalos kánon nevében az 50-es évek elején elmarasztalták franciás festőiségéért. 1955-ös Derkovits Teremben rendezett nagy sikerű kiállításával áttörte a kritika rosszalló bírálatát. A 60-as években a "magyar kolorizmus" egyik legkiválóbb képviselőjeként méltatták. Freskóiban a politikai elvárásoknak és a szocreál "esztétika" igényeinek felelt meg didaktikusan felsorakoztatott allegorikus alakjainak színpadszerű, néhol az ókori és keresztény mintákat is követő beállításával és az ábrázolás merev, festészetének legjavától idegen rajzosságával. Rajzai változatos tematikájúak, a tájképtől az enteriőrökig, a figurális kompozíciótól a csendéletig. A lavírozott tus jellegzetes eszköze. Lendületes toll- és ecsetkezelése nyomán születő grafikáiról könnyedség, nagyvonalúság árad. A festőiség, a mesterségbeli találékonyság és a formai eszközök változatosságában való tobzódás öröme sugárzik legjobb munkáiról. Könyvgrafikával is foglalkozott.

Mesterei . 

Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János.

Egyéni kiállítások . 

1944 • François Gachot lakása, Budapest

1946 • Művészek Szabad Szakszervezete, Budapest

1947 • Galerie Guenégeaud [Bartha Lászlóval, Duray Tiborral], Párizs

1948 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Szabó Ivánnal]

1955 • Derkovits Terem, Budapest

1963 • Medgyessy Terem, Debrecen

1967 • Mini Galéria, Újpest, Budapest

1968 • Medgyessy Terem, Debrecen

1973 • Rudnay Terem, Eger

1999 • Erdős René Ház, Budapest

Vigadó Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

1946 • V. ker. Nemzeti Bizottság, Budapest

1947 • KÉVE, Nemzeti Szalon, Budapest

1948 • Magyar valóság, Fővárosi Képtár, Budapest • Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete, Budapest

1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence

Köztéri művei . 

alumíniumlemez festmény (Csepeli Papírgyár Étterem és Művelődési Ház)

viaszkos alsekko (Dániel úti Nyomdász Üdülő)

sgraffito (1963, Szeged, Tisza Szálló)

1964: sgraffito (1964, Baja, Vízgazdálkodási Technikum)

secco (1965, Pápa, Pártház)

1967: olajtempera (1967, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács).

Művek közgyűjteményekben . 

Fővárosi Képtár, Budapest

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

Pogány Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1948

L. Szegi P.: ~, Magyar Művészet, 1948/5.

Bőgel J.: ~ kiállítása Medgyessy Szalonban, Alföld, 1963/12.

Szentiványi L.: A freskófestésről, Szabad Művészet, 1956/7.

Szentiványi L.: Grafikánk fejlődik, Műterem, 1958/11.

Szíj R.: ~, Művészet, 1966/7.

Szíj R.: ~ (monogr., Budapest, 1979).

Forrás: Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Főszerk. Fitz Péter. Budapest, 1999-2001.

Születési dátum
Születési hely
Déva
Halálozás dátuma
Halálozás helye
Budapest
Foglalkozás
festő