1949-1955: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mestere: Vetró Artúr. 2001: Kossuth-díj. 1957ben ösztöndíjjal a Szovjetunióban járt, ahol az egyiptomiak és a primitív népek szobrászatát tanulmányozta. 1959-1961 között bábfaragóként dolgozott a kolozsvári Bábszínháznál. 1976-tól Budapesten él. 1953-tól szerepel rendszeresen a romániai (Tartományi Képzőművészeti kiállítás, 1953-1963; Kolozs megyei Tárlat, 1970-1974) és magyarországi kiállításokon. Műveit külföldön: Bécsben, két alkalommal Berlinben, Finnországban és Belgiumban mutatta be. Első mestere édesapja, Szervátiusz Jenő, az erdélyi magyar szobrászművészet XX. századi történetének kimagasló alkotója, akivel 1971-1972-ben közösen tervezték készítették Tamási Áron emlékkövét; több alkalommal együtt állították ki munkáikat. Édesapja művészetéből vette át és fejlesztette tovább a népi fafaragás, a székely népművészet szobrászati elemeit, ám azok balladaszerű előadásmódját, lírai tragikumát, a székely népmesei világ figuráit és gondolkodásmódját tragikus, drámai líraisággal ruházta fel. Az 50-es években elsősorban népi témák foglalkoztatták: moldvai, gyímesi csángók, csíki székelyek ihlette modorban fejeket faragott fából, de kerámiasorozatot is készített. 1957-ben faragta meg a kolozsvári Szent Mihály-templom Pietáját, majd érdeklődése a fémek felé fordult. A nyugati modern művészettel való találkozás indította új utakra. Sokféle irányba törő kísérletező kedvét mutatja a felhasznált anyagok és az alkalmazott technikák változatossága, a formai kifejezés tágassága. Mintáz, épít, 1961-től hegeszt, vas- és bronzszobrokat is készít, domináns anyaga mégis a göcsörtös, égetett felületű fa és a kő; egyéni szobrászati formanyelvét elsősorban ezek körében alakította ki. Alkotói útja a fától az organikus nonfiguratív művészetig vezet. Alkotásai - a plasztikai kivitelezés, a sokrétű mondandó, az anyagbeli sokféleség ellenére - egységet mutatnak, szintézisteremtő igénnyel születnek: a biológiai és a geometrikus formák, a történelmi személyes emlékezet inspirálta reflexiók. Az indulatból, ösztönösen letett plasztikák, a népi és archaikus fogantatású kisebb szobrok, portrék világát a kitervelt, konstruált kompozíciók gondolják tovább. Figurális szobrai erősebben kötődnek a természeti-tapasztalati valósághoz, Közép-Európa történelméhez, az emberi humánumhoz. Harmóniaszobrai a népi művészetből kiinduló figurákat, népszokásokat örökítenek meg: finoman csiszoltak, felületük gondosan cizellált. A székely falusi építészet díszítő motívumait antropomorfizálják légiessé karcsúsított, oszlopszerűen az ég felé törő szobrai. Portréi összefoglalások, idolok, "lét-portrék"; szellemi kiválóságaink, történelmi elődeink arcát jelképpé formálják, értékeink tudatosítására intenek. Alkotójuk nem anatómiai vagy történeti hűségre törekszik, nem történelmi pózokban mutatja modelljeit: szellemi horizontjuk, belső feszültségeik kifejezésére helyezi hangsúlyait. A történelmi emlékezet révén jut el egy valóságos alapokon nyugvó szellemi mítoszig. Elvont formákból konstruált szabad térformái a makro- és mikrokozmosz jelenségeinek, belső törvényszerűségeinek összefoglalásai, új realitások kiindulópontjai. A nemzetközi figyelmet 1965-1967 között készült Kolozsvári Krisztus c. fémplasztikájával váltotta ki. Egy-egy témát többször is körüljár, új technikában gondol tovább (Dózsa, Petőfi, Ady alakja); gyakran ciklusokat alkot, mint a vertikális-organikus struktúrájú, totemisztikus, monumentális Könnyek oszlopa, vagy a Napisten- és Madonna-szobrok. Hangsúlyosak a történelmet megidéző művek (pl.: Mádéfalvi veszedelem, 1968).
Mesterei .
Vetró Artúr.
Egyéni kiállítások .
1953 • Bukarest
1965 • Kolozsvár
1983 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1984 • Liszt Ferenc Művelődési Ház, Sopron
1985 • Kalevala illusztráció-sorozat, Magyar Intézet, Helsinki
1986 • Budapesti Tavaszi Fesztivál '86 (kat.) • Erdei Ferenc Művelődési Ház, Kecskemét
1987 • Művészetek Háza, Szekszárd (kat.)
1988 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged • Magyar Szocialista Munkáspárt-székház, Érd
1992 • Vármegye Galéria, Budapest
1994 • Hadtörténeti Múzeum, Budapest
1996 • Szent Mihály-plébánia, Kolozsvár (állandó kiállítás)
1999 • Magyar Akadémia, Róma • Szent Korona Galéria, Székesfehérvár • Pataky Galéria, Budapest
2001 • Vármegye Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások .
1953 • Világifjúsági találkozó kiállítása, Budapest • Tartományi Képzőművészeti kiállítás, Kolozsvár
1954 • Képzőművészetek Országos Tárlata, Bukarest • Országos Képzőművészeti kiállítás, Bukarest • Kolozs megyei tartományi kiállítás
1959 • Országos Képzőművészeti kiállítás, Bukarest
1964 • Az ország 20. évfordulójára rendezett megyei képzőművészeti tárlat, Kolozsvár
1965 • A Párt IX. kongresszusa tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítás, Kolozsvár • Kolozs megyei tárlat, Kolozsvár
1966 • A Párt alapításának 45. évfordulójára rendezett képzőművészeti kiállítás, Kolozsvár • Mai Román Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest • Újvidék • Zágráb • Belgrád
1967 • 9. Szabadtéri Szobrászati Biennálé, Antwerpen
1968 • Megyék képzőművészeti kiállítása, Kolozsvár
1971 • Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Tárlat, Kolozsvár
1978 • Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Budapest
1979 • Faszobrászat 1979, Budapest
1981 • Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Kiállítása, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
1982 • Műcsarnok, Budapest • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Offenburg.
Köztéri művei .
szökőkút (réz, 1967, Szamosújvár)
Móricz Zsigmond (andezit mellszobor, 1967, Kolozsvár, Magyar Színház)
Tamási Áron síremléke (trachit, 1971, Farkaslaka [Szervátiusz Jenővel])
Rajeczky Benjámin-emlékkő (kő, 1972, Pásztó, Szent Lőrinc-templom)
Jókai-emlékkő (1978, Pápa [Szervátiusz Jenővel])
Németh László (portrédomborműves diófa sztélé, 1980, Hódmezővásárhely, Bethlen Gábor Galéria)
Cantata Profana (fa, 1980, Sopron, Erdészeti és Faipari Egyetem)
Életfa (fa, 1984, Csongrád)
Nagy László-síremlék (fa, 1985, Budapest, Farkasréti temető)
cégér (fa, aranyfüst, 1985, Budapest, Hotel Taverna)
Kós Károly (fa, 1988, Miskolc)
Eötvös József-emlékoszlop (bronz, kő, 1988, Tata)
Kőrösi Csoma Sándor-emlékplasztika (kő, bronz, 1988, Dunakeszi, Kőrösi Csoma S. Általános Iskola)
Szabó Dezső-portré (bronz, 1990, Budapest, Gellérthegy)
Erkel Ferenc (márvány dombormű, 1993, Budapest, VI. ker.)
Szervátiusz Jenő síremléke (kő, bronz, 1993, Budapest, Farkasréti temető)
történelmi emlékmű (kő, bronz, 1994, Orosháza)
I-II. világháborús emlékmű és 1956-os emlékmű (kő, 1994, Nagymaros)
Millecentenáriumi emlékmű (Magyar Oltár) (mészkő, 1996, Budapest, X. ker., Szent László tér)
Boldogasszonykő (carrarai márvány, 2000, Győr, Káptalandomb)
Bartók Béla (kő, bronz, 2001, Budapest).
Művek közgyűjteményekben .
Ady Endre Múzeum, Nagyvárad
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.
Írásai .
Közvetlen közelről (Szervátiusz Jenő), Utunk, 1961/42.
Vajon kell-e a portré?, Kritika, 1965/9.
Találkozás Karácsony Jánossal, Utunk, 1965/12.
Valóság és művészet, Korunk, 1966/9.
Csodamadár (Brancusi), Utunk, 1967. március 12.
Népművészet, képzőművészet, Korunk, 1969/11.
Gondolatok, Palócföld, 1973/1.
Önvallomás, Hitel, 1992/11.
Irodalom .
Halász A.: A két Szervátiusz, Előre, 1958. július 26.
Kováts I.: Arcképvázlatok - ~, Igaz Szó, 1963/12.
Beke A.: Látogatás a két Szervátiusznál, Alföld, 1963/12.
Sanda, F.: Cu graiul daltei, Flacára, 1964/36.
Koczogh Á.: Szobor és irodalom. ~ portréiról, Kritika, 1965/9.
Koczogh Á.: ~ illusztrációihoz, Korunk, 1965/12.
Kováts I.: Két tárlat, Igaz Szó, 1966/2.
Kováts I.: Előzmény, következmény. ~ szobrai, Művészet, 1966/8.
Szilágyi J.: A Szervátiuszok művészete, Irodalmi Szemle, 1967/2.
Kormos Gy.: ~, Új Élet, 1968/16.
Jánosházy Gy.: A gondolat ereje, Igaz Szó, 1968/3.
Marosi I.: Ezt is magunknak faragtuk, Új Élet, 1968/23.
Horia, H.: ~, Arta Plastica, 1968/7.
Juhász F.: Szervátiusz, Új Írás, 1968/9.
Fodor I.: Bartók és a Mádéfalvi veszedelem, Utunk, 1970/50.
Csoóri S.: ~ Dózsáját nézve, Forrás, 1970/6.
Fodor I.: Bartók és a Mádéfalvi veszedelem. Látogatás ~nál, Jelenkor, 1970/9.
Kántor L.: Utazás a gyökerek körül, Kolozsvár, 1972
P. Szűcs J.: ~ Dózsa-szobrai, Kortárs, 1972/6.
Csoóri S.: A megevettek királya, Élet és Irodalom, 1972/26.
Beke Gy.: Kőbe vésett Ábelek, A Hét, 1972/29.
Solymár I.: ~ szobrai, Kortárs, 1974/12.
Mikó E.: Beszélgetés a két Szervátiusszal bánatról, örömről, szenvedésről, Hét, 1975/10.
Nagy L.: Ady Endre andezitből, Élet és Irodalom, 1975. november 22.
Koczogh Á.: Apa és fia műtermében, in: Fiúk évkönyve, Budapest, 1976
Koczogh Á.: Ház a fellegvár oldalában, Művészet, 1978/8.
Boros J.: Egy kiállítás szobrai. Mai román szobrászat a Műcsarnokban, Művészet, 1983/4.
Sinkovits P.: Hitelesség, történelmi háttérrel. Beszélgetés ~ral, Művészet, 1983/7.
Nádor T.: ~, in: N. T.: Múzsák és mesterek, Budapest, 1984.
Radics K.: Megkésett találkozás ~ral, Új Írás, 1984/2.
Kovalovszky M.: XX. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítása, Művészet, 1984/3.
Gyárfás P.: Bálványok. ~ kiállítása, Művészet, 1987/9.
Soós K.: Beszélgetés ~ szobrászművésszel, in: Soós K.: 27 kortárs magyar művész, Budapest, 1988
Banner Z.: Erdélyi magyar művészet a XX. században, Budapest, 1990
Babiczky K.: Napot hozott és csillagot. Beszélgetés magyarságról, művészetről, Havi Magyar Fórum, 1993/3.
Kolozsvári ~, Budapest, 1994 (szerk.: Babiczky K.)
Wagner I.: Életmű - több nézetből. ~ szobrászatáról, szubjektíven, Új Művészet, 1996/4.
Forrás: Kortárs magyar művészeti lexikon I-III. Főszerk. Fitz Péter. Budapest, 1999-2001.