Békási Békássy Ferenc ősi nemesi család sarjaként 1893. április 7-én született a Vas vármegyei Kis-Sennyén, a mai Zsennyén. Apja Békássy István főispán, anyja Bezerédy Emma. A haladó gondolkodású, nagy műveltségű szülők közül minden jel szerint az édesanya irányította az ifjú Békássy és testvérei szellemi fejlődését. A több nyelven is olvasó, angolul fordító Békássyné akarata érvényesült azzal, hogy az európai irodalmi és tudományos műveket egybegyűjtő családi könyvtár hangulatával feltöltődött gyerekek angliai iskolákban csiszolták tovább elméjüket. Békássy Ferenc középiskolai tanulmányait 1905-től végezte a dél-angliai Bedales Schoolban, majd 1911-től a Cambridge Egyetemen a King’s College történettudomány szakos hallgatója lett. Az angolul és magyarul egyaránt verselő, műfordítóként és tanulmányíróként is megmutatkozó fiatalember Anglia eleven szellemi életének akkori formálói közé tartozott. Tagja volt a Cambridge Egyetem legkiválóbb diákjait tömörítő zárt körű irodalmi klubnak, az Apostolok Társaságának. Rendszeres vendég volt Keynes szellemi gócpontként működő londoni lakásán, ahol a meghívottak saját műveikből tartottak felolvasást. A világháború kitörésének hírére hazaérkezvén önkéntes huszárnak állt a pápai 7. honvéd huszárezredbe. Pápára majd onnan a galíciai frontra vezényelték. 1915. június 25-én Bukovinában, Dobronucnál, huszonkét éves korában hősi halált halt. A zsennyei családi sírkertben nyugszik.
Művek: Elmerült sziget (versek, Bp., 1915); Fantáziák és gondolatok (I—II., Bp., 1916); írókról és irodalomról (Bp., 1918); Adriatica and other poems (London, 1925).
Irodalom: Tóth Árpád: B. F. (Nyugat, 19x6. 5. sz.); Babits Mihály: Irodalmi problémák (Bp., 1917, 1924); Kosztolányi Dezső: Fantáziák és gondolatok (írók, festők, tudósok, 1959).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 1. kötet, A-K. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967. Weiner Sennyey Tibor: Költő és huszár. Vasi Szemle, 2009/6.