Szülei: Régner János festő, Herman Mária.
Nős, felesége Grósz Mária
A kiállításokon nagyon ritkán szereplő festő volt. Pápán járta a gimnázium négy osztályát, utána Budapesten a felső ipariskolát, ahol rajz- és festészeti szakos volt. Egy ideig Bécsben is tartózkodott s ott magánúton szerzett művészeti ismereteket. Állandóan Pápán élt. 25 éves korában már elismerő oklevelet nyer. A tájképeknek és a csendéleteknek a művésze. 44 éves korában már olyan nagy az országban a híre és oly nagy a festményeinek a száma, hogy műveiből kiállítást rendez. Tárlatát a Polgári Kör helyiségében nemcsak a helybeliek, hanem a vidékiek is, így a budapesti művészek is szép számban megtekintik és mind a legnagyobb elismeréssel adóznak a művésznek. Fontos ezen évszám a művész életében, mert ettől kezdve egymásután jelennek meg képei a budapesti Nemzeti Szalon tárlatain, ahol naturalista képei feltűnést keltenek és kitüntetések és az elismerő levelek egész sorozatát kapja. A hatalmas érdeklődés, mely művei iránt megnyilvánult, annyira magára vonja a figyelmet, hogy úgy a helybeli (Anna-kápolna, Kálvária kápolna), mint sok vidéki templom festésével és restaurálásával is megbízták. Csillaga 45—50 éves korában emelkedett a legmagasabbra. Ebben az időben nyeri el a Faluszövetség kiállításán az aranyérmet, a Nemzeti Szalon újabb elismerő oklevelét és a vidéki festők kiállításán is ott van a legjobbak között. 1926-ban hirtelen tüdőbaj lepi meg és ettől kezdve idejének egy jó részét egészsége helyreállítása végett Lasnichhöheben tölti. Hiába azonban minden, mert segíteni már rajta nem lehetett. Sokat dolgozott a környékbeli templomok számára. 1928 januárjában részt vett a Nemzeti Szalon kiállításán is három csendéletképpel. Leginkább templomok, kastélyok falára festett, így csak kevés olaj-vászon festménye ismert. A Kálvária temetőben családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
Forrás: Művészeti lexikon 2. L-Z. Szerk. Éber László. Budapest, 1935. Magyar Művészet 1929. 5. évf., 4. sz. 229. p. Pápa és Vidéke 1929. 26. évf., 6. sz. 1-2. p.