Középiskolába Pesten járt, a teológiát 1834–1841 között Veszprémben végezte. Fiatal kora miatt szerpapként, ill. karkáplánként alkalmazták Veszprémben, majd un. “száraz” káplánként Csabrendeken. 1842. október 28-án szentelték pappá. 1843. június 24-étől 1848. február 25.-ig Tapolcán teljesített szolgálatot. A szabadságharc idején Látrányban és Keszthelyen szolgált. 1952-től plébános Marcaltőn, 1858-től Taranyban. 1875-től Pápán a gimnázium püspöki biztosa, 1878-tól veszprémi kanonok, 1884-ben segesdi majd pápai főesperes. Somogyi főesperes lett 1886-ban, zalai főesperes 1888-ban, székesegyházi főesperes és hantai prépost 1896-ban. Fiatal éveiben szépirodalmi ambíciókat is ápolt. Mestere volt a szónak, jeles egyházi szónok hírében állott. – Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben van.
Művei: Az év utolsó napjára. – Hamvazó szerdára. – Böjt vasárnapokra. – Szent István király ünnepére. – Nepomuki szt. János napjára. – Szt. Norbert napjára. = Pázmány-füzetek IV. Pest, 1858.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.