Tanulmányok: 1937-1941-ig a bencés reálgimnázium tanulója. Érettségi után mérnöknek tanult, majd jogi tanulmányokat folytatott. 1951-ben jogi doktorátust szerzett. Ezt követően folytatta elkezdett mérnöki tanulmányait, 1960-ban vízépítő mérnökként végzett.
Élete: 1942-től bekapcsolódott a budapesti Műegyetem Ásvány- és Földkutató Tanszék Forráskutató csoportjának munkájába. Itt folytatta fürdőügyi munkásságát tudományos munkatársként az Országos Balneológiai Kutató Intézetben, főelőadóként az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóságán, majd főmérnökként az Országos Természetvédelmi Hivatalban. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnál 1981-ig csoportvezető, egyben jogász és mérnök is volt. Nyugdíjazását követően (1981) szakértőként és szaktanácsadóként továbbra is az igazgatóságnál tevékenykedett.
Kutatási területek: A hazai ásvány- és gyógyvizek és fürdők balneológiai vizsgálataival foglalkozott. Számos fürdő, gyógyvízzé nyilvánítása nevéhez köthető. Elismert szakemberként eredményeit majd 100 szakközleményben és tanulmányokban adta közre, melyek témája: Balneológia, Gyógyfürdőügy, Gyógy idegenforgalom.
Társadalom, közélet: A Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztályának első elnöke, végig aktív vezető munkatársa volt.
Díjak, elismerések: 1987 – Pro Aqua emlékérem, 1991 – Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tag.
Forrás: Berecz Endre: A pápai bencés gimnázium neves tanítványai 1806-1948. Pápa, 2009. http://www.hidrologia.hu/mht/letoltes/100EV/MHTKituntetettjei.pdf