A fiumei állami főgimnáziumban érettségizett 1898-ban. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog és Államtudományi karán folytatta. Itt szerzett doktorátust 1907-ben.
Működését fordítóként a fiumei kormánybiztosságnál kezdte meg. 1902 januárjában a Központi Statisztikai Hivatal kötelékébe lépett. 1912-ben miniszteri fogalmazóvá, 1917-ben miniszteri segédtitkárrá, 1919-ben miniszteri titkárrá, 1921 augusztusában miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1912-től szolgált a KSH könyvtárában, amelyet 1914-től vezetett.
Pályafutása elején áruforgalmi, majd oktatásstatisztikával foglalkozott. Kutatóként főleg a történeti statisztika iránt érdeklődött. Két jelentősebb, éveken át készített tanulmányában Komárom vármegye vallási és nemzetiségi adatait dolgozta fel 1526-tal kezdődően, illetve Magyarország alkotórészeinek és törvényhatóságainak területi változásait elemezte.
Élénken részt vett a társadalmi életben. Több egyesületnek tagja volt. 1928-ban a Magyar Statisztikai Társaság tagja lett.
Önálló alkotásai közül a legjelentősebbek : Komárom megye felekezeti és nemzetiségi viszonyai a mohácsi vésztől napjainkig, Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak területváltozásai.
Forrás: A magyar feltámadás lexikona. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, 1930. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerkesztő Rózsa Dávid. Budapest, 2014.