Ráth György és Ráth Mór öccse. A középiskola elvégzése után hosszabb németországi tanulmányutat tett. Visszatérve, 1862-ben Micsei Rudolffal együtt Pesten szalmakalapgyárat alapított, gyártmányaik több külföldi kiállításon kitüntetésben részesültek. 1868-tól kezdve szakcikkeivel a szalmafonást mint háziipart igyekezett népszerűsíteni és meghonosítani. A kisiparosságot a gyáriparral szemben versenyképessé kívánta tenni, sokat fáradozott a kisipari termelő és értékesítő szövetkezetek felállításának, a kontármunka eltiltásának érdekében. 1875-1881 közt Pápa város országgyűlési képviselője. 1893-tól a Kereskedelmi Múzeum igazgatója, melynek szervezetét ő dolgozta ki. 1896-ban az iparügyben tett érdemei elismeréséül királyi tanácsosi címet kapott. Ugyanezen évben megkapta a török III. osztályú medsidje-rendet. 1899-ben a magyar kereskedelmi részvénytársaság kiviteli osztályához nevezték ki miniszteri biztosnak. 1902-ben hunyt el Budapesten.
Művek: A magyar iparkiállítások a múltban és a jövőben (Bp., r881); Oroszország közgazdasági fejlődése (Az [882. évi moszkvai orosz nemzeti kiállítás alkalmából, Bp., 1883); Országos iparos-gyűlések 1872 — 1899 (Bp., 1899). — Irodalom: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői (Bp., 1887); Ráth Károly (Magy. Ipar, 1902); Mérei Gyula: Ráth Károly (Magy. Ipar, 1943. 6. sz.)
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 2. kötet, L-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1982.