A debreceni kollégiumban 1898-ban lelkészi oklevelet szerzett, egy évig a párizsi egyetem ösztöndíjasa a protestáns teológiai szakon. 1899-től 1923-ig Nagybányán lelkész, a tiszántúli egyházkerület aljegyzője. Itt szerkeszti az Igehirdető című folyóiratot (1906-1919) Révész Jánossal. 1923-tól 1948-ig protestáns tábori püspök Budapesten. 1929-ben a debreceni egyetemen a hittudományok doktorává, 1948-ban a pápai református teológiai akadémia t. tanárává avatták. Számos teológiai és társadalmi tárgyú cikke jelent meg a folyóiratokban.
Ünnepnapok (I —IV., egyházi beszédek, Nagybánya —Bp.).
Irodalom: Esze Tamás: Soltész Elemér (Ref. Egyház, 1957. 10. sz.); Dezső László: Soltész Elemér (Egyháztörténet, Bp., 1958.)
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 2. kötet, L-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1982.