Répásy Gyula Dr.

Hely:
Alsóvárosi temető
Felirat:

Dr. Répásy Gyula 1887-1960. Emléked szívünkben él.

Megjegyzés:

Dr. Répásy Gyula (Pápa, 1887. november 17. – Pápa, 1960. november 03.): jogász, numizmatikus.

Édesapja bérlője volt a mai Református Gimnázium helyén álló Fehérló Vendéglőnek, de korán 1891.ben meghalt. 1893-ban a család átköltözött a mai Böröczky-domb emeletes házába. Mint kisdiák itt ismerkedett meg a régi pénzek gyűjtésével lakójuktól, Washsmann János nyugalmazott gazdatiszttől, kiváló ornitológustól.

Családjával 1897-ben Arad megyébe, Gyorokra költözött, ahol mostoha apja, Adamovich Lázár munkát talált, ő pedig Aradon járt gimnáziumba. Tanulótársaitól és mostoha apjától magyar és külföldi pénzeket cserélt és kapott és ezzel indult el a gyűjteménye, amelyben féltve őrzött kincs volt a Wachsmann Jánostól kapott, Ó-Szőnynél talált 8 db római dénár. A család 1902-ben visszajött Pápára és ő itt folytatta gimnáziumi tanulmányait a Református Gimnáziumban és természetesen a régi pénzek gyűjtését és cseréjét is.

1905-ben leérettségizett és jogászhallgatónak Budapestre került. Természetesen itt is hódolt szeretett hobbyjának, folytatrta a gyűjtést, ami ismerősei, barátai és rokonai révén egyre szélesedett. Az I. világháború után Pápán lett közhivatalnok.

Munkája mellett, szabadidejében jó és rendszeres kapcsolatot tartott fenn Borsos István halála (1918) után dr. Pongrácz József teológia professzorral, az iskolai gyűjtemény és könyvtár vezetőjével, aki megfelelő szakkönyveket biztosított részére és ezeken keresztül numizmatikai szaktudása folyamatosan emelkedett. Kapcsolatba került jó néhány akkori országosan is elismert szaktekintéllyel, akik további előrelépést, országos és nemzetközi elismertséget biztosítottak számára. Híve volt a speciális gyűjtésnek és ebből a megokolásból több mint két évtizeden át gyűjtötte és feldolgozta a mindössze 9 hónapot felölelő Tacitus-Floriánus pénzeket. Saját gyűjteménye, amely – feljegyzései szerint – 3560 db-ból állt, halála után eladásra került.

Forrás: Pápai Hírlap, X. évf., 1997. 43. sz. 8. p.