Középiskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban Keszthelyen szerzett oklevelet. Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny c. újság munkatársa, 1926 és 1944 között felelős szerkesztője. A nyilas hatalomátvétel után bujdosott, de elfogták, és a Gestapó fogságába került. 1945–1948-as években a Nagykanizsai Nyomda vezetője. 1954–1957-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, majd 10 évig főigazgató-helyettese.
1925-ben szerkesztette a Vásári Értesítő c. lapot. A Keszthelyi Újság, a Hazám, az Új Élet és a Visszhang című lapokban is megjelentek versei, elbeszélései és egyéb írásai. A mezőgazdaság gépesítéséről, valamint a muzeológia tárgyköréből jelentek meg szakcikkei itthon és külföldön. Kiemelkedő alkotása a Nagykanizsa c. monográfia.
Művei: Nagykanizsa. Bp., 1929. – Őszi gyónás. (v.) Bp., 1934. – Mezőgazdaságunk gépesítésének kezdetei. Bp., 1958. – A cséphadarótól a kombájnig. Bp., 1959. – A gőzekeszántás története. Bp., 1960. – A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon. Bp., 1965.
Iordalom: DEGRÉ Alajos: Emlékezés Nagykanizsa monográfusára. = ZHl., 1981. aug. 30. (Révai Új Lexikona 2. kötet szerint keresztneve: János.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.