Czeglédy Sándor fia. A nyelv-tudományok kandidátusa (1953), doktora (1976). 1932–1934-ben a Debreceni Egyetemen tanult, 1934-től 1939-ig Belfastban és Utrechtben sémi nyelvészetet hallgatott. 1942-ben a budapesti egyetemen, az Eötvös Collegium tagjaként sémi filológiából bölcsészdoktori oklevelet, 1946-ban sémi nyelvészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1942-től 1948-ig megbízott előadó (egyúttal ref. lelkész Cegléden) 1949-től a sémi nyelvészet magántanára a budapesti egyetemen, 1963 és 1985 között, nyugalomba vonulásáig a sémi filológiai és arab tanszék vezetője. 1947 után a Körösi Csoma Társaság elnöke. Fő kutatási területe az arab, szír, iráni, örmény és bizánci történeti és földrajzi irodalom, főként az eurázsiai sztyepp övezetében élt régi nomádok története, különös tekintettel azokra a népekre, amelyek kapcsolatban állhattak a honfoglalás előtti magyarsággal.
Művei: Magna Hungária. Bp., 1943. – A magyar őstörténet kérdései. (Társszerző.) Bp., 1953. – A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. (Társszerző.) Bp., 1958. – Nomád népek vándorlása napkelettől napnyugatig. Bp., 1969. – Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp., 1985.
Irodalom: SCHÜTZ Ödön: ~ tudományos munkásságáról. Bp., 1985. – SCHÜTZ Ödön: ~, a sémi filológia nemzetközi nagymestere 80 éves. = Magyar Nyelv, 1985.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.