Elemi és középiskolát Veszprémben végezte, Pápán érettségizett. 1872-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán orvostudori diplomát szerzett. A fővárosban kezdte a munkát, 1878-ban visszajött Veszprémbe. Először a megyei börtön, majd Veszprém város tiszteletbeli orvosává és 1881-ben a városi kórház másodorvosává nevezték ki. Neve közel fél évszázadon át összekapcsolódott Veszprém város egészségügyi kérdésekben hozott intézkedéseivel.
1894-től a városi kórház sebész főorvosa. Sokat tett annak érdekében, hogy a kórház menedékház jellege megszűnjön és az öreg, elfekvő betegek számára szegényház épüljön. A szegényház, a Pápai út elején, 45 férőhellyel 1890. január 1-jén nyílt meg, és 1950-ig működött. (Ma Zeneművészeti Szakközépiskola.) A kórházigazgatói teendőket 1899. február 23-tól 1926-ig látta el. Ő volt az első orvos-igazgató. Az intézményt a városi víz- és csatornahálózatra köttette. Az ágyak számát 1906-ban már 142-re emelte, 1904-ben a sebészet számára 30 ágyas pavilont építtetett.
1916-ban királyi tanácsosi, 1925-ben pedig egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. Síremléke a veszprémi Vámosi-úti temetőben van. Tábla őrzi emlékét a Megyei Kórház B épületének és a Toborzó u. 11. sz. háznak – ahol élt és dolgozott – falán. A kórház 1990. június 28-án felvette a nevét. Az 1990-ben alakult Csolnoky Ferenc Emlékbizottság minden év április 9-én tudományos ülésen tiszteleg emléke előtt. M.: A veszprémi városi kórház története. Vp., 1912.
Irodalom: HOGYA György: Két veszprémi orvos (id. és ifj. ~). Vp., 1990.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.