Pálos szerzetes és népszerű szónok volt. 1702-ben az erdélyi misszióhoz került, majd a sátoraljaújhelyi kolostorban szolgált. Tábori papként részt vett a Rákóczi szabadságharcban, később Sajóládon a kolostor jószágkormányzója, 1714–1717-es években a pápai rendház perjele. Pesten és másutt lelkészkedett, majd 1725-ben ismét Pápára került. Beszédei főként az egyszerű hívekhez, parasztokhoz, mezővárosi polgárokhoz, kisnemesekhez szóltak. Gyakran emlegeti a dicső múltat, különösen erős Mátyás-kultusza. Fellépett a hatalmaskodók ellen, részvéttel szónokolt a szegények szenvedéseiről. Gazdagon merített a népnyelv szókincséből és közmondásaiból.
A nyelvújítás híve, tudatosan gyarapította a magyar szókincset. A különböző (dunántúli, erdélyi, palóc stb.) nyelvjárási sajátosságok egyesítésére törekedett. A késő barokk retorika népies változatát képviselte, gyakran tudatos nyelvújító igyekezettel. (GAÁL Zoltán: Életpályák c. művében a születési helynek Pápa várost jelöli.)
Művei: Zengedező síp-szó. Pozsony, 1723. – Evangeliomi trombita, Pozsony, 1724. – Kosárba rakott aprólékos morzsák. Prédikációk. Pozsony, 1725. – Egész esztendőre való hármas prédikációk. Pozsony, 1725.
Irodalom: VINCZE Gábor: A pálosok irodalmi munkássága a 14–18. században. = MKszle, 1878. 1. sz. – HAHNENKOMP Sándor: A pálosok működése Magyarországon. Győr, 1889. – RÉTHEI PRIKKEL Marián: ~ szavai. 1–8. rész. = M. Nyelvőr, 1908. 7–9. sz.; 1909. 5–7., 9–10. sz. - JUHÁSZ Miklós: 18. századi egyházi szónok a divatról. = Ethn, 1944. 1. sz. – JUHÁSZ Miklós: 18. századi babonák és ördöngősségek. = Ethn, 1944. 2. sz. – ANGYAL Endre: ~ magyarsága. = ItK, 1957. 3. sz. – GAÁL.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.