1917-ig Horušicki Zoltán néven ismert. 1927-ben Hegyi Emánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezekkel párhuzamosan a budapesti egyetemen államjogi doktorátust szerzett. 1949-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára, majd igazgatója. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoratanár. Nyugdíjasként főként zeneszerzéssel foglalkozott, többször járt Finnországban, ahol mesteriskolát működtetett és hangversenyeket is adott. Művészetét világos, dinamikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódás, a közérthetőség és a humánus mondanivaló jellemezte. 1960-ban, az Állami Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Fekete város c. operát a Magyar Rádióban adták elő. 1962-ben az Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki.
Művei: Világszemlélet és művészet. Bp., 1937. – Zene könyvtára. 1. Köt. (Szerk.) Bp., 1941. – Hét vonósnégyes. 1931–1980. – Szonáta brácsára és zongorára. 1971. – Szonáta nagybőgőre és zongorára, négy kézre. 1981. - Csipkerózsika. (Daljáték.) 1971.
Irodalom: VARGA Bálint András: 3 kérdés, 82 zeneszerző. Bp., 1986. – VARGA Bálint András: Contemporary Hungarian Composers. Bp., 1889.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.