Az elemi iskolát Ácson, a polgárit Veszprémben és Pápán, a gimnáziumot Veszprémben végezte. 1969-ben, Tatabányán bányagazdász oklevelet szerzett. Dolgozott Bakonyszentlászlón, Veszprémben és Várpalotán. 1958-tól a Veszprémi Szénbányászati Tröszt alkalmazottja. 1963–1980 között az Ajkai Bánya vezetője, majd négy évig (nyugdíjazásáig) ismét Veszprémben, a szénbányák központjának főosztályvezetőjeként dolgozott. Nyugdíjasként két évig az Ajkai Bányászati Múzeumot vezette.
Tevékenységéhez kapcsolódik az ajkai bánya korszerűtlen lakótelepeinek lebontása, sportkombinát építése, egészségügyi intézmények fejlesztése, oktatási és művelődési tevékenységek támogatása. Részese volt a Molnár Gábor Emlékszoba kialakításának, a bányászati múzeum bővítésének, a városkörnyéki erdőkben végezhető sporttevékenység feltételei megteremtésének. Bakonyszentlászló temetőjében nyugszik.
Művei: Ajka, Bányászati Múzeum. Bp., 1984. – “Vezetőként is embernek maradni.” (Társszerző.) Vp., 1996.
Irodalom: GY. S.: Búcsú ~tól. = A szocialista álláspont. 1997. 1. sz. – GIAY Frigyes: Tizenkét ajkai év. = A szocialista álláspont, 1997. 7. sz. – TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.