Veszprémben és Pápán járt középiskolába, Pozsonyban pedig filozófiai tanulmányokat folytatott, ugyanitt 1788–1792-es években teológus. 1792-ben szentelték pappá. Veszprémben káplán, majd Szőlősgyörkön, 1801 és 1808 között (Festetics György meghívására) Keszthelyen plébános. 1808-tól Veszprémben kanonok és egyben a káptalan könyvtárosa, 1822-től pápai esperes. 1815-ben Veszprém megye táblabírájává választották.
1822-ben és 1825-ben részt vett a pozsonyi nemzeti zsinaton és az országgyűlésen, először az egyházmegye, majd a Veszprémi Káptalan követeként. 1830-tól székesfehérvári püspök. Két év múlva az MTA tiszteletbeli taggá választotta, a király pedig valóságos titkos tanácsosnak nevezte ki. Korának egyik legműveltebb papja, tízezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. Jelentős szerepet játszott Keszthelyen, a Festetics Györgyöt körülvevő szellemi életben. Részt vett a nyelvújítási harcban, szoros barátságot tartott kora íróival. Kapcsolatban állt Verseghy Ferenccel, 1825-ben kiadta hátrahagyott kéziratait. 1820-ban indította az Egyházi Értekezések és Tudósítások c., első magyar nyelvű katolikus folyóiratot. Prédikációi és temetési beszédei révén vált híressé. Pozsonyban az országgyűlésen megbetegedett és ott is halt meg. Székesfehérváron a székesegyház sírboltjába temették.
Művei: Pásztori dal. Vp., 1795. – Vitéz Kinizsy Pálnak hamvai. (v.) Vp., 1797. – A régi magyaroknak vallásbéli s erköltsi állapottyokról. Pest, 1817.
Irodalom: Badics Ferenc: ~ püspök 1769–1835. Vp., 1927.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.