Tanulmányait Téten kezdte, középiskolába Sopronban járt. 1784–1786-ban Uraiújfaluban lelkész, majd a wittenbergi és a hallei egyetemen tanult. 1788-ban a várpalotaiak meghívására lelkész. Várpalotán megszervezte a második tanítói állást, 1789-ben a mester kamráját oskolaházzá átalakítva bővítette az iskolát, az iparosoknál dolgozó inasok számára vasárnapi tanítást kezdeményezett. 1789-ben elfogadtatta iskolatörvényét, amely az egész egyházmegye területén érvényessé vált. Elhagyott gyerekek számára 1793-ban árvaházat alapított. 1795-től Kissomlyón lelkész, 1803-tól esperes az alsó-veszprémi egyházmegyében. 1812-ben lemondott hivataláról, 1817-ben Lajoskomáromba költözött. Munkásságának nagy részét versek, prédikációk és gyászbeszédek alkotják. – 2012-től tábla őrzi emlékét Várpalotán az evangélikus templomban.
Művei: Jobb egyházi embernek kevés tudománnyal bírni. Pest, 1787. Vp., 1793. – A dunántúli evang. conf. superintendentia prédikátorai. Vp., 1806. – Tudós asszonyokról. = TuGy.,, 1817. – Győrvármegyei írók. Győr, 1820. – Brutus Mihály historiográfus élete. Győr, 1825.
Irodalom: EÖTVÖS Lajos: ~. Vp., 1866. – SZIJ Rezső: Várpalota. Bp., 1960. – PAJOR József: Aki a pedagógiai lexikonból kimaradt. –. = MPH.,, 1981. 2. sz. – KÖNCZÖL Imre: Várpalota rövid története. Várpalota, 1988. – PACSUNÉ FODOR Sára: A várpalotai iskolák története. Vp., 1991.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.