Jogot tanult, majd katona az osztrák hadseregben, amelyből 1848-ban a magyar honvédséghez lépett át. Főhadnagy a 7. honvédzászlóaljnál, októbertől százados a 13. zászlóaljnál, novemberben őrnagyként az 55. zászlóalj parancsnoka Erdélyben. Bem József mellett szolgált, 1849. március 17.-én megbízást kapott a Vöröstoronyi-szoros védelmére. Később ezredesi rangban Kossuth Lajos hadsegéde. A cári csapatok előtt Havasalföldön tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után Vidinbe ment, 1862-ben csatlakozott Kossuth környezetéhez. Elkísérte Kossuthot Angliába és Amerikába is. 1859-ben az olaszországi magyar légió szervezője, 1861–1862-ben parancsnoka. Kossuth Lajos Mikes Kelemenjeként tartja számon az irodalomtörténet. Kéziratos hagyatéka a történettudomány fontos forrása. Feljegyzéseit ÁLDOR Imre használta fel, az emigrációról írott könyvében: Egy kiszakított lap Ihász Dániel naplójából. Szülőfalujában, az Evangélikus templomkertben állították fel emlékművét.
Irodalom: ÁLDOR Imre: Vázlatok a magyar emigrátió életéből. Pest, 1870. – KOLTAI-KASTNER Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban. Bp., 1960. – Ihászi ~.= ÉT, 1971. 17. sz. – BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp., 1983.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.