Az iskoláit nagyrészt Győrben járta, a tanítóképzőt Budán végezte. Két évet a znióváraljai-, később a Pápai Tanítóképzőben tanított nyelvet, történettudományt, földrajzot és alkotmánytant. 1903-ban rendes tanárrá nevezték ki. Kétéves lévai tanárkodás után újra Pápára került. 1921-től Győrben, majd 1924-től ismét Pápán tanított. 1928-ban Győrbe helyezték és nyugdíjazásáig, 1934. július 1.-éig ott dolgozott.
Tanítóképzős korában kezdett írni pedagógiai, népművelői és publicisztikai dolgozatokat. Később főleg történelmi, régészeti témájú tanulmányokat publikált. Régészeti feltárásokat végzett, amelyekből kis magángyűjteményt alakított ki. A Zirc-tündérmajori halmokból hármat feltárt és eredményeit közölte. Több alkalommal foglalkozott a Hajagod környékén talált urnasírokkal s közzétette a vaszari mészbetétes díszű edényekről szóló tanulmányát, majd a helyi lapokban foglalkozott a dákai, dióspusztai, nagygyimóti, járóházai, öreghegyi leletekkel. Több avar sírmezőt tárt fel Pápa határában. Barcza Leander bencés tanár vizsgálatai alapján Ő írta le részletesen a pápai pálos kripta temetkezéseit. Sokat foglalkozott Győr város történetével is.
Művei: Késő bronzkori urnasírokról Zirc vidékén. = ArÉ.,. 31. – A pápai avar sírleletek. = ArÉ.,. 44. – A történelmi emlékek, régiségek megőrzésére való oktatás. = M. Tkp, 23.
Irodalom: MITHAY Sándor: Emlékezés ~ 1875–1954. [Benne műveinek bibliográfiája] = Vp. Megy. Múz. Közlem. 11. Vp., 1972. – Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból. (Szerk.: MEZEI Zsolt.) Pápa, 2001.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.