Pápán 1882-ben fejezte be a gimnáziumot. Teológiai tanulmányait Sopronban és Bázelben végezte. Előbb segédlelkész volt Sárváron, majd 1886-tól Győrben. Pusztavám község lelkésze, az 1896–1899-es években püspöki titkár Pápán, majd 1923-ig tanár a Soproni Evangélikus Teológiai Akadémián. 1930-ig, nyugalomba vonulásáig a pécsi egyetem Sopronba kihelyezett hittudományi karán tanított. 1929-ben a teológia díszdoktorává avatták Debrecenben. Lefordította Hans Sachs versét: A Wittenbergi fülemilét. (Pozsony, 1893.) A pápai evangélikus imaház falán 2011-től tábla őrzi emlékét.
Művei: Magyar pietisták a 18. században. Bp., 1898. – Egyházi beszédek a szocializmusról. Debrecen, 1909. – Egyháztörténeti emlékek. Sopron, 1910. – A soproni evangélikus egyházközség története. Sopron, 1917. – A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron, 1924. – A magyar protestáns gályarabok. Debrecen, 1928. – Az ágostai hitvallás története Magyarországban. Sopron, 1930. – Luther és a magyarok. Bp., 1930. – Gyurátz Ferenc életrajza. Sopron, 1931. – A nemeskéri artikuláris evangélikus egyházközség története. Sopron, 1932.
Irodalom: FABINY Tibor: ~ élete és irodalmi hagyatéka. = Lelkipásztor, 1963. – A nyitottság jegyében. = N., 2011. febr. 28.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
