Apja: székási Sacelláry Pál kereskedő, könyvkiadó, író, anyja: Bárczy Judit volt. Családja minkét fél részéről a fővárosi elithez tartozott. A görög származású Sacelláry család jelentős tényező volt a főváros életében, politikában, gazdaságban egyaránt, és bőkezű támogatója a kultúrának. Bárczy Judit apja a Rózsavölgyi és Tsa cég társtulajdonosa, nagybátyja Budapest polgármestere és főpolgármestere volt.
A Sacelláry György szülei 1923-ban elváltak. Bárczy Judit férjhez ment gróf Gyürky Aladárhoz, majd ötéves kisfiával együtt a gróf Komárom melletti újszálláspusztai birtokára költözött.
Gyürky Aladár jó gondviselője volt nevelt fiának, azonban Sacelláry György életét inkább édesanyja életmódja, felfogása határozta meg. Bárczy Judit 12 éves korától versenyszerűen lovagolt, s ezt a tudását hazai és külföldi versenyeken eredménnyel kamatoztatta. (1933-ban Magyarország legjobb női lovasa volt.) Gyermekeit sportos életmódra, szívósságra és kitartásra nevelte. György gyerekkorától sportolt, lovagolt.
Elemi iskolába nem járt, 9 évesen magántanulóként vizsgázott a 4. elemiből kiváló eredménnyel. A Tatai Kegyestanítórendi Gróf Eszterházy Miklós Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. A szabadsághoz szokott fiú nehezen tűrte a piaristák szigorú „reguláját”, ezért magántanulóként érettségizett 1937-ben.
György 1939-ben Sopronba került, a 2. lovasdandár huszár tiszti tanfolyamát 1939. május és augusztus, illetve október és december 31. között végezte el. A II. önálló huszárszázadban szolgált. 1940. november 20-án zászlóssá léptették elő.
1940-ben szerveződtek Pápán az ejtőernyős századok. A harmadik század újoncainak kiképzése alatt ugrószolgálatra jelentkező új tisztek között Sacelláry György zászlós is ott volt.
1941. Jugoszlávia elleni bevetés. A felázott pápai repülőtéren nem tudtak felszállni az ejtőernyősöket szállító gépek, ezért Veszprémből startoltak. A vezérgépet Kelemen Károly százados vezette, másodpilótája és megfigyelője Bene László főhadnagy volt. A gép parancsnoka Bertalan Árpád őrnagy volt, beosztott tisztjei Majthényi és Sacelláry, ezen kívül 26 fő legénység, megfelelő fegyverzettel és 1felszereléssel.
Sacelláry György rajta volt azon repülőgépen, amely a pápai ejtőernyős zászlóalj különítményét szállította volna délvidéki bevetésre 1941. IV. 12-én, és induláskor lezuhant.
„Motorhiba nem volt, a gép a hangárok vonalában felemelkedett. Az E-103 éppen indult a nekifutásnak, az E-102 gurulásban volt, az E-104 megindult, amikor a vezérgép hirtelen meredeken kezdett emelkedni felfelé, elvesztette sebességét, 50-60 (más adat szerint 100 m felett) magasságban átbillent, majd kissé lógó jobb szárnnyal csúszott lefelé. Lapos szögben, de működő motorokkal siklott, és nem befúródva, hanem érintve a talajt, csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált és benyomódott a kabin oldalába, az alsó burkolat feltépődött, az alsó géppuskaállás leszakadt, majd a kiömlő benzin a forró alkatrészektől lángra lobbant."1
Összesen 31-en voltak a gépen, ötfőnyi személyzet és 26 ejtőernyős. Életben maradt egy fő a személyzetből (Benkő István szakaszvezető) és kilencen az ejtőernyősök közül (Majthényi és Szokolay főhadnagyok, Sacelláry zászlós, Bakó tizedes, Székely, Sóky, Urbán, Cebzan és Kolarics honvédek.
Miután György a szerencsétlenséget túlélte, 1943-ban haditapasztalat szerzés céljából három hónapot töltött el a keleti hadszíntéren. A tiszti kitüntetési javaslatok alapján tudjuk, hogy 1943. május 14-től a keleti hadműveleti területen megszálló feladatokat hajtott végre a m. kir. 32. gyalogezred kötelékében, mint szakaszparancsnok. Ezért a teljesítményéért 1944. február 7-i döntéssel megkapta a „Kormányzói Dicsérő Elismerés hadiszalagon a kardokkal” hadi kitüntetést.
1944 késő nyarán az I. ejtőernyős zászlóalj kötelekében, a Kárpátokban frontszolgálatot teljesített. Az itt nyújtott teljesítményéért 1945. január 17-én adományozták részére az „Újólagos Kormányzói Dicsérő Elismerés hadiszalagon a kardokkal” hadi kitüntetést. (Két Signum Laudisa volt).
Családi visszaemlékezés szerint György tovább akart harcolni hazájáért, ezért átkérte magát a páncélosokhoz. (Ezt igazoló adatunk nincs.)
A háború végén megsebesült. A sípcsontján lévő seb elüszkösödött, így egy német katonai kórházba került. A németországi hadifogolytáborból többszöri próbálkozás után megszökött.
1947-ben Triesztben bukkant fel, ahol haditengerészeti képzésben vett részt. Kétszer szenvedett hajótörést, egyszer Görögországnál, egyszer a Vörös tengeren. Csodával határos módon, egyetlen túlélőként menekült meg.
Nevelőapja gróf Gyürky Aladár eltűnt a fronton, később kiderült, hogy orosz fogságba esett. Anyja 1944 őszén - az újszállási ménes megmentése céljából - elhagyta a Komárom melletti birtokot, majd 1945-ben a front elől Ausztria területére, az amerikai zónába menekült. Sok nélkülözés után 1949-ben vándorolt ki férjével Virginiába.
Sacelláry Györgyről anyja semmit sem tudott, a Vöröskereszttel kerestette fiát. 1955-ben találtak egymásra, és György az anyja segítségével megkapta az USA bevándorlási papírokat.
Virginiában anyja farmján építtetett egy házat, családot alapított. Fedélzeti tisztként amerikai kereskedelmi hajókon szolgált. Mikor lányát autóbaleset következtében elveszítette, összeroppant, depressziós lett, házassága is tönkrement.
1989-ben Budapestre költözött, ahol fokozatosan visszanyerte az élni akarását, újból megnősült. Egy rövid amerikai látogatás alkalmával váratlanul elhunyt. Sacelláry György 73 éves korában, 1993. március 30-án halt meg a virginiai Fredricksburg-ban.
A virginiai családi sírkertben nyugszik szerettei körében.
Források:
1. Hadtörténelmi Közlemények XXIX. évfolyam 1982. 2. szám. Sárhidai Gyula: Az 1941. április 12-i ejtőernyős deszant hadművelet
Bene János-Szabó Péter: Magyar huszár almanach 1938 -1945. S 585. old.
Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán 1939-1945, Pápa, 1999.
Házassági, születési anyakönyvek
Iskolai anyakönyvek, évkönyvek
Honvédségi Közlöny 1944.,1945.
Sorg László (unokatestvér) visszaemlékezése
Írta: Rabi Lenke Komárom, 2013
