Tanulmányait a felsőlövői evangélikus gimnáziumban 1907-11-ig, valamint a soproni Evangélikus Tanítóképzőben 1911-15-ig végezte.
1915-20-ig katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton, hadifogoly volt Szibériában.
Hazatérésekor 1920 augusztustól Ostffyasszonyfán iskolai kártor tanító. Az ő támogatásával került az épület homlokzatára Petőfi Sándor emléktáblája ott-tartózkodásának emlékére.
Az "Evangélikus Népiskola" c. folyóiratban rendszeresen publikált beszéd- és értelemgyakorlat témákban. Énekkart is szervezett, s iskolán kívüli munkájának súlypontja a felnőtt ifjúság volt. 13 év elteltével Pápára került és 1934. január 10-től a pápai evangélikus népiskola igazgató-kántortanítója. 1938-50-ig körzeti iskolai szakfelügyelő. 1948-55-ig a II. sz. fiúiskola igazgatója.
Oroszul és németül beszélt. Zenei képzettsége magas szinten elismert volt, kitűnően orgonált, hegedült, és énekhangja is képzett volt. Városi dalkörével önálló hangversenyeket adott (Kárpát Dalkör, Perutz Énekkar, stb.) Éveken át a Pedagógus Szakszervezet elnöke és elnökhelyettese volt.
Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula. Pápa, 1997.
