10 éves korában cseregyerekként Petbaumban megtanult németül. A középiskolát a csurgói Református Gimnáziumban jeles eredménnyel végezte el. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként folytatta, itt szerzett diplomát. Az első világháború előtt ösztöndíjas hallgató volt Berlinben és Párizsban a Sorbonne-on.
Az első világháborút végigharcolta. 1919-ben kapott kinevezést a pápai Református Kollégiumba. Előbb gimnáziumi tanár volt, majd az 1938-ban tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1938-48-ig a Református Nőnevelő Intézet igazgatója volt. A Kollégium állami kezelésbe vétele után (1952) nyugdíjazásáig a Türr István Gimnáziumban szaktárgyait tanította.
1956-ban az iskola forradalmi bizottságának elnöke volt. 1958-től haláláig Budapesten élt, ott is van eltemetve.
Fő művei: A bakonyalji nyelvjárás (Nyelvészeti Füzetek 34., Bp., 1906); Bessenyei György Társasága (Bp., 1941); P. Szathmáry Károly (Pápa, 1928)
Irodalom: Koll. ért. 1938/52. Türr. évk. 1988. 153.
Forrás: Pápai Pedagógus Lexikon. Főszerkesztő: Tungli Gyula. Pápa, 1997.