Tanulmányok: 1918 év 1926. között a pápai Szent Benedek rendi Szent Mór Katolikus Gimnázium – jelenlegi Türr István Gimnázium és Kollégium – tanulója volt. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot, a bécsi egyetemen pedig művészettörténetet tanult.
Élete: Hazatérve újságíró lett. 1933-1938 között a Pápai Hírlap munkatársaként dolgozott. Pápa város történetének kutatója. Ő tárta fel először a pápai várfalak egykori vonulatát, a 18. században épített Esterházy kastély helyén volt vár alapfalit, pincéit és maradványait, azonosítva ezzel a mai műemléki védelem alatt álló történelmi városmagot. 1935. június 2-án kezdeményezésére, kutatásai alapján helyezte el a Jókai Kör a Korona u. 45. szám alatti ház falán Deák Ferenc emléktábláját. 1936-ban Tóth Endrével közösen korszerű, ma is használható városismertetőt készített és jelentetett meg.
1938-tól a Miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott, majd a Kereskedelem és Iparügyi Minisztérium Idegenforgalmi Szakosztályának és az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalnak volt a vezetője. Később helyettes államtitkár, 1940 és 1944 között Erdély idegenforgalmi kormánybiztosa Kolozsvárott. E minőségében támogatta az Erdélyi Múzeum ásatásait, mellette tevékeny irodalmi és történeti jellegű munkatársa Erdély vezető irodalmi folyóiratainak, írásai is ekkor főként e lapokban jelentek meg.
1944 októberében visszatért Budapestre és 1945 tavaszáig a Kereskedelem-ügyi Minisztériumban dolgozott, majd megalapította a Sarló Könyv- és Filmszövetkezetet. A filmvállalat vezérigazgatójaként könyvkiadással, filmgyártással és terjesztéssel foglalkozott.
1948 szeptemberében emigrált, Salzburgban telepedett le. Bekapcsolódott az ausztriai magyar Actio Catholica menekültek vallási, kulturális és anyagi támogatást szerző munkájába. 1949 januárjában az Ausztriai Magyar Actio Catholica elnöke lett. 1951 szeptemberében az Egyesült Államokba költözött. New Yorkban, majd Washingtonban élt. A Kereskedelmi Kamarában kapott állást, közben egyetemeken tanított és kutatóként működött. Sikeresen foglalkozott a Navajo indiánok településtörténetével. Háromévnyi kutató munkájával 15000 oklevelet és 3000 térképet vizsgált meg. Megtalálta azt a térképet, amely perdöntő bizonyíték volt a Navajo Indiánoknak az Egyesült Államok Kormánya elleni kártérítési perében. Az amerikai hadsereg nyelviskolájában magyar nyelvet és irodalmat tanított. Később a Honvédelmi Minisztérium Kutató Osztályának közép-európai szakértője, nyugdíjazásáig pedig a Kongresszusi Könyvtár jogi munkatársa, valamint az 1983 után létrehozott püspöki Világi Tanács Elnöke volt.
Irodalom: Gaál Zoltán: Életpályák- életművek Győr, 1987 (253-260 o.) – Berecz Endre: A pápai volt gimnázium neves tanítványai 1806-1948 Pápa, 2009 (30. o.)
forrás: http://papa.hu/irasok/papa-varos-evforduloi-2014-ben,
https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_ActaP_2011/?pg=278&layout=s,