Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Innsbruckban és Rómában tanult. Jogi doktor volt, aki diplomatának készült. Nagyváradon 1912-ben szentelték pappá. Tábori lelkész, 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és iskolájuk igazgatója. Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő, 1926-tól karnagy. A harmincas évek elején az Erdélyi Lapok kiadói bizottságának tagja. Főként zenei tárgyú cikkeket írt romániai magyar lapokba. 1944 decemberében tagja a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 16-ától veszprémi apostoli kormányzó, 1946. szeptember 4-étől püspök. Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán, plébániát állított fel Veszprémben a Világ Királynője-templomnál. Átszervezte a pápai egyházkerületet. Az Ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik.
Irodalom: Ijjas Antal: Síron túli üzenet. = Új Ember, 1960. nov. 27. - Saád Béla: ~. = Tíz arckép. Bp. 1963. -Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944-1945. Bp. 1994.
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.