A bécsi hadmérnöki akadémián tanult, 1844-től hadnagy. A szabadságharcban Fehértemplomnál és Szenttamás ostrománál annyira kitüntette magát, hogy Kossuth őrnaggyá és Pétervárad hadmérnöki főnökévé nevezte ki. Világos után szülővárosába tért vissza. Útlevelet kért külföldre, internálták és szigorú felügyelet alá helyezték. 1851 végén ismét elfogták. Hazakerülve főként a talajjavítás kérdéseivel foglalkozott. 1861-től a Déli Vasút magyarországi inspektora, elkészítette emlékiratát a magyarországi vasúti hálózatról. Közben a MTA tagjává választotta. A magyar honvédség felállításakor nyugállományú ezredesként szolgált, 1870-től honvédelmi államtitkár. 1875-ben soron kívüli tábornok, egy év múlva tényleges állományba lépett és a székesfehérvári honvédkerület parancsnokaként szolgált. 1865-től országgyűlési képviselő volt. 1881-ben altábornagyként és a Főrendiház tagjaként vonult nyugalomba. Békáson, a Hollán-kápolnában nyugszik.
Művei: Magyarország vasúthálózatának rendszere. Bécs, 1856. - Magyarország forgalmi szükségletei...Pest, 1864. - Az olcsó vasutakról. Pest, 1865.
Irodalom: Magyar műszaki alkotók. Bp., 1964.
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.