A középiskolát Bécsben, Budán és Nagyszombatban, a teológiai tanulmányokat a Pesti Központi Szemináriumban végezte. A német és latin mellett tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet. 1862-ben pappá szentelték, 1869-ben teológiai doktorrá avatták. 1888. április 17-én nevezték ki veszprémi püspöknek, 1912-ben X. Pius pápa áldozár-bíborossá, így püspökként a bíborosi kollégium tagjává nevezte ki. Saját költségén három templomot építtetett: Lajoskomáromban, Veszprémben, 1907-ben a Feltámadás-templomot, Farkasgyepün templomot iskolával. Aigner Sándor építész tervei szerint átépíttette a veszprémi székesegyházat. Püspöksége alatt az egyházmegye legtöbb templomát restaurálták. 1894-ben új anyakönyvi szabályzatot, 1896-ban új egyházmegyei Szertartáskönyvet adott ki. Megbecsülte és támogatta a tehetséges embereket. Tudományos munkát is végzett Egy ideig szerkesztője volt a Magyar Állam c. politikai napilapnak, később átvette a Religió c. folyóirat szerkesztését.
Művei: Kiadta 1903-ban Padányi Bíró Márton naplóját. – Veszpémi püspökség római oklevéltára - Collectio piarum precum in honorem B. Virg. Mariae. 1909. - Veszprém múltja és jelene. Veszprém, 1912.
Irodalom: Huszonöt éves püspöki jubileum 1888-1913. = Veszprémi Napló, 1913. szept. 7.(Új magyar életrajzi lexikon. 3. köt. *Buda, †Esztergom.)
Forrás: Főszerkesztő Varga Béla: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998.