Andreas Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque Rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem in Domino sempiternam. Proinde ad vniuersorum noticiam harum serie uolumus peruenire quod Jan filius Tywan, et Blasius filius Theodori de Lypto, ad nostram personaliter accedentes presenciam, exhibuerunt nobis quoddam priuilegium domini Ladizlai illustris Regis Hungarie fratris nostri patruelis karissimi felicis recordacionis super collacione cuiusdam particule terre Medekes pothoka in Lypto existentis confectum; petentes cum instancia, ut ipsum priuilegium ratum habere, et nostro dignaremur priuilegio confirmare. Cuius tenor talis est:
Ladizlaus D. gr. Hung. stb. Rex stb. (következik IV. László királynak 1273-ki adománylevele mint gyüjteményünk IX. vagyis a második folyam IV. kötetében 29. l.)
Nos itaque iustis et legitimis peticionibus ipsorum Jan et Blasij fauorabiliter inclinati, ipsum priuilegium non abrasum, non cancellatum, nec in aliqua sui parte uiciatum, de uerbo ad uerbum presentibus insertum, de benignitate Regia attoritate (így) presencium duximus confirmandum, attendentesque et considerantes obsequiosa merita eorundem Jan et Blasij, que nobis in diuersis Regni nostri expedicionibus fideliter exhibere studuerunt, in quibus coram oculis nostre Maiestatis multipliciter et laudabiliter meruerunt complacere, et specialiter idem Blasius, tunc cum Magistrum Demetrium Comitem Posoniensem, de Zolum et de Saros dilectum et fidelem nostrum in subsidium domini Alberti Ducis Austrie karissimi soceris nostri, uersus partes Reni misissemus, ipsum insequendo, inibi nobis notorios dinoscitur inpendigse famulatus, dictam particulam terre, cum vtilitatibus et pertinencijs suis vniuersis sub premissis limitacionibus metarum et terminorum, dedimus, reliquimus, et contulimus, eisdem Jan et Blasio, ac per eosdem suis heredibus iure perpetuo pacifice et inreuocabiliter possidendam et habendam. In cuius rei memoriam perpetuamque firmitatem presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus discreti viri Magistri Gregorij Albensis Ecclesie Prepositi aule nostre Vice-Cancellarij, dilecti et fidelis nostri, anno Domini millesimo CC° nonagesimo octauo, Regni autem nostri anno decimo.
(Eredetie nedves helyen sokat szenvedett, vékony bőrhártya, melynek alul felhajtott hasadékaiból fehér és ibolyaszinü selyemről függő kettős pecsétének csak töredéke maradt fenn, ez különböző attól, mely Pray (De Sigillis. Tab. X. fig. 1.) munkájában látható, Robert Károly gyürüpecsétével sincs megerősítve, mint amaz. A Hunt-Páznántól eredett Kubinyi nemzetség levéltárából. Közölte néhai Érdy János.)