Hozzászólások II. (1995. április 29.) Huszár János

Hozzászólások II.

(1995. április 29.)

Huszár János

Először is köszönetet szeretnék mondani a helytörténészkör nevében a szervezőknek azért a csodálatos két napért, melyet itt tölthettünk a várostörténet kérdéseivel foglalkozva, kitűnő történészek előadásait hallgatva.

Külön hálás vagyok Kubinyi professzor úrnak, a konferencia levezető elnökének, hogy ilyen szépen kézben tartotta, irányította a tanácskozást. Nem egy alkalommal voltam olyan tudományos ülésen, ahol egyesek szóözönükkel tönkretették a megbeszélést, szétzilálták az előre kialakított rendet. Itt ennek a veszélye egy pillanatra sem állt fenn.

Megvallom őszintén, én egyrészt fanyalgó bírálatot vártam, másrészt arra számítottam, hogy egyesek dicsőíteni fogják az elkészült dolgozatokat. Egyik sem következett be. A hangnemre az egészséges kritika volt a jellemző, s az a becsületes törekvés, hogy a résztvevők minél mélyebben feltárják Pápa város történetének titkait.

A siker örömét éreztem mindkét napon, azt - amit a professzor úr több alkalommal is említett -, hogy gazdagabbak, sokkal gazdagabbak lettünk. Rengeteg új dolgot hallottunk itt, aminek a jövőben hasznát fogjuk venni.

Az az igazság, hogy a dolgozatok közül - melyeket a pápaiak elég nehezen olvasnak majd, mert nem könnyű olvasmány ez a tanulmánykötet - dr. Ács Annáé tetszett legjobban, bár kemény bírálatot kapott. Mikor a pápai vásárokkal kapcsolatos írását elolvastam, szinte ott éreztem magamat a pápai piactéren, ahol igen gyakran megfordultam gyermekkoromban s ahol életre szóló élményeket szereztem. Bár Ács Anna nem pápai származású, életkoránál fogva nem is lehetnek személyes emlékei a régi vásárokról, mégis rendkívül hitelesen leírta, melyik árus hol helyezkedett el a Fő téren a Nagytemplom körül. Kitűnő a vásári hangulat megörökítése is.

Külön megköszönöm Fabiny professzor úrnak az evangélikusokról írt anyagot. Ez a dolgozat olyan szempontból is értékes, mert benne egy rendkívüli egyéniségről, Gyurátz Ferenc püspökről hiteles, árnyalt képet nyújt, így felhívja a figyelmet a város egyik múltbéli kiválóságára, akire a pápaiak joggal büszkék lehetnek.

Még azzal a kérdéssel is foglalkozom, mi a mi feladatunk a tanácskozás után.

Nekünk, pápai helytörténészeknek bőven van tennivalónk e kétnapos tanácskozás után. Elsősorban az, hogy amit itt magas, tudományos szinten elvégeztek a kutatók, azt nekünk meg kell ismertetnünk a város lakóival, elsősorban a fiatalokkal. És természetesen a pedagógusokkal is, akiknek a történelemórákon be kell építeniük a helyi eseményeket a magyar történelem anyagába. A helytörténet ismerete különben nem csupán a történelemtanárok ügye, hanem mindenkié, aki gyermekeket nevel, az alsótagozatos tanítóké, az osztályfőnököké, a szakkörvezetőké, sőt jelentős mértékben a szülőké is, akik az alapozás munkáját végzik.

További feladatunk folytatni a tárgyi emékek, írott források, emlékezések gyűjtését és feldolgozását. E mellett időnként el kell végeznünk az összegzést, s szükség van ennek a publikálására, miután a tudomány emberei csak így tudják haszonosítani munkánk eredményét.

Gondolnunk kell a jövőre is, éppen ezért „Szűkebb pátriánk” címmel honismereti tanfolyamot kezdtünk diákoknak, és sok örömünk van ebben a munkában. Mindnyájan láthatták, hogy itt ült mellettem nagy érdeklődéssel egy kisfiú, aki a tegnapi első előadástól a mostani hozzászólásokig kitartott. Ő is a tanfolyam egyik hallgatója. Tegnap csapatostul itt voltak a „Szűkebb pátriánk” résztvevői közül. A következőkben az itt feltárt tények közül a legfontosabbakat megismertetjük ezekkel a fiatalokkal.

Kiegészítő szerepük is van a pápai helytörténészeknek.

Elsősorban az iskolatörténetek kidolgozatlanok. Az 1900-as évekig sok jó adatot lehet találni a „Pápa város egyetemes leirása” című összegző műben, de azután megszakad a szál. Néhány középiskolának van írott története, de ezek is kiegészítésre, korrigálásra szorulnak. Az 1948-as államosítással kapcsolatos átszervezések az általános iskolák történetét nehezen áttekinthetővé tették. Ezek tisztázására feltétlen meg kell alapítanunk egy iskolatörténeti csoportot. Örülnék, ha erre 1996-ban, a magyar iskola 1000 éves évfordulója alkalmából sor kerülhetne.

Köszönöm szépen a figyelmüket.