Fejes Sándor

Érdekes hangvételű Hudi József 1848-49-es fejezete. Az eddigi szakirodalom általában derűsnek, lelkesedéssel telinek festette az időszakot. Itt az áldozatokkal, szenvedésekkel járó oldalát mutatja be a szerző.

Orbán Sándor tanulmánya ellentmondásos. Amit és ahogy erről a 25 évről írt, az ellen a ma 60-70 éves városi lakosság zömének, akik ezt az időszakot végigélték, dolgozták, tiltakoznia kell. Minden ennyire rossz, semmitérő azért nem volt ebben a városban, mint ahogy ezt a szöveg visszaadja. Úgy néz ki, hogy „kiollózta” azokat a részeket a hivatkozott levéltári anyagokból, amik neki ahhoz kellettek, hogy a hiányosságokat alátámassza. Ez az anyag sérti azokat az egyéneket, közösségeket, amatőr együtteseket, amelyek nagyon sok társadalmi munkát, szabadidőt és pénzt áldoztak fel azért, hogy ez a város - központi pénzeket igen sokszor nélkülözve - elinduljon a II. világháború után a lassú fejlődés útján.

Sorolni lehetne azokat az önköltségcsökkentő hitelekből megvalósított vállalati gazdasági, műszaki, szociális és kulturális fejlesztéseket, amelyek a mindenkori nyereséget, és ezen keresztül az ott dolgozók jövedelmét érintették. Azokat a lakásépítési segítségeket, amelyek igyekeztek pótolni az állami lakásépítések hiányát. Azokat az amatőr együtteseket, énekkarokat, szakköröket, pedagógus- és más színjátszókat, akik sokáig emlékezetes műsorokat produkáltak. Azokat a sporteseményeket, színvonalat, sokrétűséget, amelyeknek ma már a csírái sem fedezhetők fel.

Ezek bemutatása is tükre lehetett volna a tárgyalt időszaknak és akkor majd az utókor nem rosszindulattal, hanem kellő tisztelettel gondolna vissza ennek a viharos 25 évnek minden aktív résztvevőjére. Ehhez el kellett volna olvasnia a tanulmány szerzőjének az utóbbi évtizedekben megjelent intézmény,- iskola- és vállalattörténeteket is.

Ács Anna tanulmánya rendkívül hangulatos. A sok tárgy és évszám felsorolását jól törik meg a jóízűen visszaadott népies mondások, az idézetek, a tréfás megjegyzések. A tanulmányt olvasva szinte beleéli magát az események sodrába az is, aki már nem láthatta a különböző vásári, szabadtéri forgatagot.

Kövy Zsolt tanulmánya nagyon jó anyag, különösen a Kollégiumra vonatkozó része. Közel 80 iskolamester, rektor, professzor, igazgató nevét, idejét sorolja fel. Kár, hogy a XIX. század végi és a XX. századi jelentős igazgató személyiségekkel - Faragó János, Fejes Zsigmond, Rab István, Hencze Béla - nem foglalkozott, meg sem említette őket.