52.

1506.

Osztrák-magyar békekötés

Az 1491-es pozsonyi béke több mint egy évtizedre megnyugtatóan rendezte az osztrák-magyar viszonyt. A magyar köznemesség nagy része ugyan nem szívesen ismerte el a Habsburgok magyarországi trónigényét szentesítő cikkelyeket, de mivel ezek valóra válása még nem jelentett közvetlen veszélyt, a kedélyek lassan megnyugodtak.

A helyzet 1504 októbere, Korvin János halála után változott meg, mert a köznemesség abbéli reményei, hogy majdan királyválasztás útján ő örökölje a magyar trónt, szertefoszlottak. Ezután a Szapolyai család igyekezett őket megnyerni és magát a királyi hatalom várományosaként elfogadtatni. István nádor 1499-ben bekövetkezett halála után özvegye, Hedvig tescheni hercegnő próbált házassági kapcsolatok révén a korona közelébe férkőzni. Ifjabbik fiát, Györgyöt Korvin lányával, Erzsébettel jegyezte el, így Korvin János fiának, Kristófnak 1505-ben bekövetkezett halálával rájuk szállt a hatalmas Hunyadi-örökség is. Az idősebb fiú, János viszont kosarat kapott Ulászlótól, mikor Anna nevű lányának kezét kérte meg. A magyar király ugyanis nem tágított az 1491-es szerződés szellemétől, és lányát Miksa római király egyik unokájának szánta. Mindez a köznemesség ellenállását váltotta ki. Az 1505 február végi országgyűlésen olyan hangok is hallatszottak, hogy Ulászlót elűzik az országból, ha a koronát idegenek kezére játssza. Végül a köznemesség július 25-re fegyveres országgyűlés összehívását határozta el, majd szétoszlott.

Hogy mindezt meghiúsítsa, a király egy nappal korábbra Budára hívott össze országgyűlést. Míg a köznemesek Hatvanban gyülekeztek, Budán a főpapok, bárók és néhányan a nemesek közül tárgyalni kezdtek a királlyal, hogy elejét vegyék a fegyveres összetűzéseknek. A király öccsének, Zsigmond lengyel hercegnek közvetítésével megegyezés jött létre Ulászló és Szapolyai János között. Így a tervezett fehérvári gyűlésre nem került sor, a király pedig szeptember 29-re Rákos mezejére hívott össze országgyűlést.

Eközben azonban Miksa a magyarországi fejleményeket úgy értelmezte, hogy a magyar nemességnek így sikerülni fog az ő kizárása a magyar trón megörökléséből, ami az 1491-es béke nyílt megszegése, ezért – még a budai országgyűlés előtt – 1505 júniusában a kölni birodalmi gyűlésen bejelentette, hogy fegyverrel fog érvényt szerezni magyarországi trónöröklési jogának. A birodalmi rendektől négyezer fegyveres kiállítását kérte, viszonzásképpen pedig Magyarországnak a birodalomhoz csatolását ígérte. A birodalmi gyűlés épp a budai országgyűlés megnyitásának napján, június 24-én teljesítette Miksa kérését. A német király szeptember 13-án hadat üzent Magyarországnak, majd megkezdte az előkészületeket a fegyveres összecsapásra.

Az események Magyarországon innen kezdve kettős szálon futnak. Egyrészt szeptember 29-én a Rákos mezején fegyveresen összegyülekezett nemesség ünnepélyes határozatban mondta ki, hogy ha Ulászló fiúörökös nélkül halna meg, többé nem választanak meg idegen személyt magyar királynak. Egy másik oklevélben Szapolyai János az ország előkelőivel együtt hűségéről biztosította Ulászlót. Október 12-én az ország legelőkelőbb főpapi és világi méltóságai a vármegyék többségével egyetemben szövetségre is léptek a célból, hogy megakadályozzák Miksát jogai érvényesítésében. Másrészt azonban Ulászló, bár nyíltan semmit sem tett a rákosi végzés megakadályozására, szentesítését megtagadta, december folyamán pedig titkos tárgyalásokat kezdett Miksával egy családi szerződés létesítéséről. Ez március 20-án létre is jött, melynek értelmében kettős kapcsolat létesítését határozták el a Habsburg- és a Jagelló-ház között: Miksa Ferdinánd nevű unokája Ulászló Anna nevű lányát veszi feleségül, ha pedig Ulászlónak fia születne, felesége Ferdinánd Mária nevű testvére lesz. Mindezzel Ulászló azt is kifejezésre juttatta, hogy törvénytelennek tekinti a rákosi végzéseket.

Az április végi országgyűlésen valami ki is szivárgott ezekről a tárgyalásokról. Két német követ is megjelent, akik követelték a rákosi végzések eltörlését. Az összegyűltek ezek után megállapodtak abban, hogy június 24-én fegyveresen fognak összegyűlni Székesfehérvárott, Ulászlót pedig felszólították, hogy üzenjen hadat Miksának. A magyar király ezt május 7-én meg is tette.

Nem sokkal a hadüzenet után Hédervári István vezetésével egy magyar sereg rá is tört Ausztriára. A visszacsapás sem késett sokáig: Miksa személyesen állt a birodalmi seregek élére. Június folyamán el is foglalta Sopront és Pozsonyt, Vasvár vonaláig egész Nyugat-Magyarországot, valamint a Csallóközt. Számottevő haderő, mely visszatarthatta volna, nem volt, mivel a június 24-én Fehérvárott összegyűlt nemesség nem bizonyult elegendőnek. Az összegyűlt rendek végül kényszerhelyzetben úgy döntöttek, hogy béketárgyalásokat kell kezdeni.

Az eseményeket az a tény is kedvezően befolyásolta, hogy július 1-én Ulászlónak fia született. Ez egy időre elodázta a Habsburgok trónigényének érvényesíthetőségét, ugyanakkor lehetővé tette a házassági szerződésben tervezett kettős kötelék létrehozását is. A két fél küldöttei igen gyorsan megegyeztek: július 19-én már meg is született a béke, melynek értelmében mindkét fél hadait visszavonja, az elfoglalt területeket visszaadja, Miksa pedig továbbra is fenntartja igényét a magyar trónra.

Alább a Miksa római király és a magyar békebiztosok által július 19-én kiállított okmányt közöljük II. Ulászló magyar király augusztus 5-i átírásában és megerősítésével. Ez az oklevél eredetiben fennmaradt.

Ezután Mohácsig Magyarország és Ausztria között már egyszer sem romlott meg annyira a viszony, hogy fegyveres konfliktussá fejlődhetett volna, sőt a kulisszák mögött a két uralkodóház még szorosabbra fűzte kapcsolatait. Bár az 1507 áprilisában tartott országgyűlésen a köznemesség „megrótta” a magyar királyt a rákosi végzések be nem tartása miatt, és egészen az év végéig a királyi tanács sem járult hozzá az ifjú Lajos magyar királlyá koronázásához, Ulászló mégis tartotta magát az 1491-es és az 1506-os szerződésekhez: 1507. november 12-én újabb szerződést kötött Miksával a korábban elhatározott kettős házasságkötés részleteinek szabályzására, majd 1515 tavaszán Pozsonyban újabb tárgyalásokra került sor. Ulászló és öccse, Zsigmond lengyel király személyesen is megjelent, Miksa egyelőre csak követei útján képviseltette magát. A tárgyalások a német lovagrendhez és a moszkvai fejedelemséghez való viszonyról és a török elleni lépésekről folytak, majd konkretizálták a kettős házasságkötést is: Lajos a korábbiak értelmében Miksa fiának, Szép Fülöp spanyol királynak lányát, Máriát veszi feleségül, Ulászló lánya, Anna pedig Fülöp fiai közül valamelyiknek: Károlynak vagy Ferdinándnak lesz a felesége, illetve, ha ennek valami akadálya támadna, maga a már cseppet sem fiatal korban lévő Miksa császár lesz a férj.

Július 19-én a lengyel és a magyar király Bécsbe ment, ahol személyesen is találkoztak Miksával, és megerősítették a pozsonyi megállapodást. Ulászló Miksát és Zsigmondot kérte fel, hogy halála esetén legyenek fia gyámjai. 22-én a Stephansdomban létre is jött a kettős eljegyzés. Annát maga Miksa jegyezte el, emellett Lajost fiává fogadta, birodalmi helytartójává és császári utódjává jelölte. Ez utóbbi okmánynak a magyar udvaron kívül persze senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget. Miután Miksa 1519-ben meghalt, az egyik birodalmi választófejedelem sem állt ki Lajos mellett, sőt ő maga is mint cseh király és így választófejedelem, Miksa unokájára, Károly spanyol királyra szavazott, akit V. Károly néven meg is választottak. A házassági kötelékek is létrejöttek: 1521. május 26-án Károly császár öccse, Ferdinánd vette el Lajos nővérét, Annát, majd 1522. január 15-én Lajos és Mária esküvőjét is megtartották. Így megnyílt az út Ferdinánd osztrák főherceg számára, hogy a korábbi szerződésekre és a házassági kötelékekre hivatkozva Lajos halála után magának követelje a magyar koronát.