Bircher József

Bircher József (Nagytevel, 1919 – 2007): kőfaragó mester, Pápa Város Fúvószenekarának karnagya.

Két öccse és egy húga volt, így a négy testvér között ő volt a legidősebb. A család először Devecserre, majd Pápára költözött. Pápán járta ki 1933-35 között a két polgári osztályt a pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskolában. Ebben az időben lett tagja a leventezenekarnak, ahol baritonkürtön játszott.

Az agilis fiatal magyar-történelem szakos tanárnak készült, de 1935-ben – a harmadik polgári osztály alatt – édesanyja súlyosan megbetegedett, így kimaradt az iskolából és kőfaragó inasnak állt, hogy anyagilag is segíthesse a családját, így teremtve meg két testvérének is a lehetőséget, hogy építészmérnökök lehessenek. 1943-ban sikeresen tette le a kőfaragó mestervizsgát Budapesten a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatalnál.

Áldozatát enyhítette, hogy 1941-től megválasztották a leventezenekar vezetőjének, ahol tanári vénáját felhasználva oktathatta a fiatalokat és egy igazi közösséget építhetett. Mivel ekkorra már maga is több hangszeren játszott, évtizedekig tanította a fúvós hangszereket a pápai fiataloknak először a leventezenekarban, később Pápa Város Fúvószenekarában. 1941-1945-ig a leventezenekar vezetője, 1946-1974-ig Pápa Város Fúvószenekarának karnagya volt.

Bircher József maga is mindent megtett, hogy ne csak jó tanár, de jó karnagya is legyen a zenekarnak, ezért a kőfaragó mester egy bentlakásos fúvószenekar vezetői tanfolyamot is elvégzett Szegeden, majd folyamatosan járt továbbképző tanfolyamokra.

Karmesteri tevékenységének és a fúvószenekar áldozatos munkájának az eredményei: 1949. május 15-én Veszprémi kulturális seregszemle emléklap, 1949. június 5-én Budapest Országos Kultúrverseny díszoklevél, 1972. május 28. Bronzlant fokozat diplomával, 1974. május 28. „Veszprém megyéért” érdemérem arany fokozata.

Forrás: Horváth Adrián: Két évszázad fúvószenéje Pápán. Pápa, 2016. 163. p. - Pápai Hírlap, XL. évf., 1943. 32. sz. 3. p.