Biczók Ferenc Dr.

Dr. Biczók Ferenc (Szeged, 1912 – Budapest, 1998): biológus.

Szülei: Biczók Ferenc szobafestő mester, Vetró Piroska htb. Házastársa: dr. Kondor Erzsébet ny. egy. adjunktus. Biczók Ferenc bár csak 6 évet élt városunkban, mégis magáénak érezte Pápát. Életutam című írásában – melyet tanítványai bíztatására készített 1995-ben – szeretettel emlékezik a városra, az itteni tanítóképző intézetben eltöltött alkotó esztendőkre. 1997. július 11-én, 85. születésnapján cikket jelentettem meg róla Tanítványai rajongtak érte címmel. Igyekeztem élethűen bemutatni a tehetséges félárva fiú életútját, aki nagyon nehéz körülmények között végezte kitűnő eredménnyel tanulmányait a szegedi Római Katolikus Tanítóképző Intézetben. A tanítói oklevél mellé a szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán második diplomát is szerzett biológia-kémia földrajz-ének szakon. Sokoldalúságára és tehetségére vall, hogy kitűnően tudott festeni és rajzolni otthon volt a zenében is. Egyidőben kántor volt egy Szeged környéki faluban. A tanárképző főiskolán három alkalommal (1936, 1938, 1939) A gabonaszipoly bogárcsoport kutatása című munkájával ő nyerte el a kitűzött pályadíjat, sőt a zeneit is (1939). Olyan jeles tudósok előtt mutatta be tudományát, mint Szentgyörgyi Albert, Gelei József és Ambrus Ábrahám professzorok. Közben a polgári iskolai tanárképző oklevél mellé – az Apponyi Kollégiumot elvégezve – megszerezte a tanítóképző intézeti tanári és a doktori oklevelet is. Az utóbbit Szentgyörgyi Albert, az egyetem akkori rektora adta át számára közvetlen szavak kíséretében. Szép tanári pályája az újvidéki tanítóképzőben kezdődött. Itt néhány évig együtt tanított a feleségével. A háború miatt azonban 1944-ben több hónapos hazátlanság után Bajorországba menekültek. Ittléte alatt a fiatal tanárt korábbi biológiai kutatásai alapján meghívták a hannoveri egyetemre. Bajorországban tanított és karnagyként latin nyelvű miséket vezényelt. Szép jövő állt előtte, de feleségével együtt Magyarországra visszahozta a szíve. 1946-ban Pápán a tanítóképzőben, felesége a leánypolgári iskolában kapott tanári állást. Biczók Ferenc Pápa patinás iskolájának meghatározó tanáregyénisége lett. Igazgatójában, dr. Csoknyay Józsefben megértő és őt támogató kollégára talált. Pápán részt vett a kulturális élet szervezésében. Neves írókat – Kassák Lajos, Veres Péter, Szabó Pál – és művészeket hívott a városba (pl. Ádám Jenő), kitűnő néptánccsoportok tették színessé a város művészeti életét. Ő maga pedig végezte oktatói és nevelői feladatát. Közben megkezdte a Ranolder Intézettől kölcsönkapott mikroszkóp segítségével a pápakovácsi rét művelt és műveletlen területén lévő növények rizoszféra kutatását. Ezt később az MTA és a Soproni Egyetem segítségével folytatta, ahová minden hétvégén – laboratóriumi kísérletek végzése végett – eljárt. Kandidátusi disszertációját is e témakörből írta: A talajlakó protozoák vizsgálata,különös tekintettel a rizoszférára címmel, melyet 1959-ben a MTA-án  sikerrel védett meg. 1953-tól 1974-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem általános állattani és biológiai tanszékének adjunktusa, majd 1959-től docense lett. Elektron-mikroszkopikus kutatásai sejtmolekula kutatásai, melyet Róth amerikai biológussal közösen végeztek, nemzetközileg is ismertté tették nevét. Négy magyar és három külföldi tudományos intézet választotta tagjai sorába. Mellőzése azonban mélyen elszomorította. Egyetemi tanári kinevezése tovább késett, miközben nemzetközi elismerése egyre nőtt. 1974-ben nyugdíjazását kérte. (Csak 15 évvel később, 1989-ben kapott egyetemi tanári kinevezést.) Újabb fájdalom. Az orvosi egyetemen négy évig folyt vezetésével a kutatás a toxoplazmás csecsemőhalandóság okairól. A munkát azonban bár a MTA támogatta, négy év múltán – mert nagyon költséges volt – leállították. Nem volna teljes a róla alkotott kép, ha nem szólnék pedagógiai munkásságáról. Látva, hogy természettudományi kutatómunkáját idehaza nem értékelik kellően, egy másik fontos kérdéssel, az egyetemi és főiskolai tanárjelöltek alaposabb felkészítésével kezdett el foglalkozni. 1972-ben egy tanulmányában sürgette a pedagógusjelöltek jobb, alaposabb módszertani felkészítését és a didaktika rangjának emelését. 1985-ben hasonló céllal írta meg a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet kérésére Az alkotó pedagógus című tanulmányát. Mindkettőben a tudományban és a tanításban egyformán otthonosan mozgó pedagógus adta át gazdag élettapasztalatát a fiatalabb nemzedéknek. Többször sürgette a pedagóguspálya erkölcsi és anyagi megbecsülését. Fontosnak tartotta a pedagóguspálya presztizsének emelését. Gyakran beszélt a tanítói hivatás szépségéről és felelősségteljes voltáról. Tanítványai között szállóigévé vált ez a mondása: „Az emberformálása legnemesebb, legmagasztosabb feladat, a nemzetformálás fundamentuma”. Biczók Ferenc pályája sajnos nem tudott kiteljesedni, mivel nem volt hajlandó keresztény hitét feladni a karrier érdekében. Ennek hátrányos következményeit viselni kellett Pápán és Szegeden is. A tehetséges, nemzetközileg elismert tudós – sajnos – a szocializmus korában (1948-1989) az országban csak másodrendű állampolgár lehetett. Így a XXI. századra vár életműve megbecsülése.

Forrás: Délmagyar/Tungli Gyula: Az egykori pápai Állami Tanítóképző Intézet tudós tanárai.  

Czirfusz Vince (Pápakovácsi, 1877. január 3. - Pápa, 1950. április 14.): tanító.

Az elemi iskolát helyben végezte, a középiskola első éveit Pápán a bencés gimnáziumban járta. 1980-ban került Veszprémbe a piarista gimnázium ötödik osztályába. 1891-ben beiratkozott a bajai tanítóképzőbe, ahol 1895-ben kántortanítói oklevelet szerzett. Még ebben az évben állást kapott a váli elemi népiskolában, de betegsége miatt ezt ott kellett hagynia. 1896-ban került Vaszarra segédtanítónak. Utána postatiszti tanfolyamot végzett. Pápán, Kismartonban, Keszthelyen szolgált. Rövid ideig Ugodon tanított, 1901-ben kinevezték az Ihász-pusztai állami elemi iskolába tanítónak, ahol 34 éven keresztül oktatta, nevelte puszta gyerekeit. A tanítás mellett oktatta Veszely báróék két gyermekét és végezte birtokuk számadását. Részt vett az első világháborúban, az ott szerzett sebesülése következtében egészsége megromlott, ezért 1935-ben nyugdíjba ment és Pápára költözött.

Irodalom: Exner István: A pusztai gyermekek tanítója. Vp., 1995.

Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő: Varga Béla. Veszprém, 2006. - OSZK Gyászjelentések.