Kis Tivadar

Kis Tivadar (Losonc, 1861. augusztus 9. - Pápa, 1933. február 25.): könyvkötő, könyvkereskedő.

Apja Kis Gábor (1819-1899) református lelkész, tanár, anyja Oszvald Krisztina.

Felesége Kósa Karola tanítónő, akivel 1895-ben kötött házasságot.

Kis Tivadar a Pápán elvégzett négy év algimnázium után Bécsben tanult tovább textilkereskedelmet. A speciális textil anyagismeretet a későbbiekben már nem hasznosíthatta, annál inkább általános kereskedelmi képzettségét. Pápára hazatérve 1889-ben alapította meg cégét, amikor a Fő utca 50. sz. alatt „egy kis feloszlás előtt lévő üzletet vásárolt meg, ezt a szakmába vágó teljes beleéléssel, hihetetlen szorgalommal, a legrövidebb idő alatt modernül kifejlesztette". Első sajtóreklámjában megnevezi elődjét: Schoszbergert és cége alapításának pontos dátumát, 1889. február 17-ét.
Apja befolyása révén, ki tekintélyes tanár és főiskolai gazdasági tanácsos volt, már kezdettől fogva hivatalos bizományosa könyvkereskedőként a református Főiskolai Könyvnyomdának. Ez számára üzleti szempontból rendkívül fontos, a prosperitás biztosítékaként működő alapvető tényező volt, hiszen a Dunántúli Református Egyházkerület egésze egyházi és iskolai könyv, segédlet és formanyomtatvány-piacot is biztosított a pápai nyomdai könyvlerakatként működő kereskedés számára. A város diáksága és értelmisége is jelentős, rendszeresen vásárló kört biztosított az üzletnek. Három évvel a papír- és könyvkereskedés elindítása után, 1892-ben a Főiskolai Nyomda ügyvivőjévé, üzemvezetőjévé nevezték ki, ahol korábban (1882-1891) apja töltötte be e pozíciót.
E pozíciójában ismerhette föl a maga valódi jelentőségében a saját tulajdonú könyvkötészet létesítésében rejlő üzleti lehetőséget. Ezt öt év múltán meg is valósította saját cégében, hogy az akkor még belső kötészet nélkül működő Főiskolai Nyomda - és más helyi nyomdák - eladásra krúdában átvett produktumait már saját cége kötészetében (alacsony önköltséggel) tetszetősen díszített borítású táblába köttetve, haszonnal hozhassa forgalomba. A könyvkötő műhely létesítéséhez iparigazolványt váltott 1894. augusztus 18-án, 1095. szám alatt, melyben kötelezte magát szakképzett mester műhelyvezetőként történő alkalmazására. A műhely vezető könyvkötőmestere kezdetben (1894-től) Pintér János, majd Szedlacsek Gyula volt, aki mintegy ötven éven át szolgálta a céget, tervezte és kivitelezte változatos, ízléses kötésdíszítő kompozícióit, művezette a segédek munkáját. Kis Tivadar első kereskedése és műhelye "a Nagy István féle házban'' a Fő utca 50. szám alatti kis falusias, földszintes épületben volt, melynek képét számlájának reklámképe és korabeli képeslap-fotó őrzi. Az itt precízen ábrázolt portálnak a teljes kínálatot felsoroló feliratai mellett figyelemreméltó a postaláda megléte is. Az első városrészleteket ábrázoló képeslapokat Kis Tivadar rendelte helyi fotográfustól és elsőként adta ki, hozta forgalomba 1897 végén. Már kezdettől fogva engedélyt szerzett a Soproni Postaigazgatóságtól „frankójegyek" (illetékbélyegek) és más postai értékcikk árusítására. Második üzlete nősülését követően Fő u. 21. sz. alatti (a korábbi földszintes üzlet helyén fölépült) saját tulajdonú egyemeletes lakóházuk földszintjén működött.
Kis Tivadar az egyházi alkalmazotti jogviszony keretében létesített nyomdavezetői tisztséget 1924-ig látta el. Működése idején nagyobb beruházással modern felszerelést szereztek be, amiben szerepet játszhatott Kis széles látókörű, újításra kész habitusa is.
A református Főiskolai Nyomdában 1924-től Kis Tivadar felügyelői utóda Dr. Tóth Lajos főiskolai tanár (1945-ig). Dr. Antal Géza püspök ekkor a nyomda közvetlen szakmai művezetésével Nánik Pál nyomdászt, az egyik régi alkalmazottat bízta meg. Végül 1926-ban 2600 Pengő költséggel létrehozták a nyomda saját kötészetét. A tömeges köttetéseket tehát 1924-től 1926-ig még változatlanul a volt nyomdaüzem vezető, Kis Tivadar magántulajdonában lévő műhelyben végeztették. Az 1889 óta folyamatos, korrekt feltételeken, kölcsönös kedvezményeken alapuló szerződéses üzleti viszony később sem szakadt meg teljesen, hiszen (kisebb) kötészeti megrendelések továbbra is érkeztek a nyomdától. A Kis Tivadar cég létalapja, fennmaradásának és kifejlődésének biztosítéka ez a kezdetektől adott szoros kapcsolat volt, amely a református egyház nyomdáihoz kötötte. Jellemző momentum, ahogy Kis reklámjaiban magától értetődő módon összekötötte két, „belső és külső" tevékenységét, pl.: magáncége reklámját a református nyomdában készíttette el, ill. amikor a főiskolai nyomdai megrendelések felvételének színhelyéül saját üzletének címét adta meg. Sikeréhez, népszerűségéhez nagyban hozzájárult az üzlet rendkívül széles árukínálata, a kiszolgálásban megnyilvánuló feltétlen korrektség és udvariasság, amely részrehajlás nélkül megilletett minden vevőt, ügyfelet életkortól, társadalmi helyzettől és vásárlóerőtől függetlenül.
A jelentős konkurencia nélkül, sőt egyházi támogatással induló Kis Tivadar cég könyvkereskedése és kötészete számára tehát biztosítva voltak a pápai viszonylatban legnagyobb (főiskolai) nyomda produktumai. Ez óriási előnyt jelentett a többi helyi könyvkereskedővel, ill. könyvkötővel szemben.

Kis Tivadart anyagilag és erkölcsileg kiemelkedően sikeres üzleti tevékenysége, közéleti tisztségei a korabeli Pápa társadalmában jól ismertté tették. Jelentős tagja volt városunk közéletének, a képviselő testületnek, melyben virilis jogon foglalt helyet, a Pápai Takarékpénztárnak, melynek évtizedek óta (1903) igazgatósági tagja, saját egyháza kebelében  presbiter volt. Ipartestületi számvevő a kékfestő üzemtulajdonos Kluge Károllyal együtt, valamint a Pápai Kerületi Munkásbiztosító Pénztár igazgatóságának is tagja. A Baross Szövetség (pápai) alakuló nagygyűlése előtt az előkészítő bizottságnak, majd választmányának tagja.

Kereskedésében és könyvkötészetében átlagosan 10-12 fő alkalmazottat foglalkoztatott. Szakmai tudását, vállalkozásainak színvonalát szüntelen fejlesztve jelentős jövedelmet ért el. Pápa korabeli társadalmában a vagyoni középosztálynak reprezentánsa. A szüntelenül és eredményesen munkálkodó, gyarapodó Kis Tivadar mindvégig józanul mértéktartó, sőt a puritánságig szerény maradt. Életvitelében mintaképe a protestáns erényességnek. Mindamellett társadalmi presztízsének megfelelő önbecsülése kifejeződését is megtapasztalhatjuk, pl. saját monogramos vízjelű levélpapírját szemlélve.

1928-ban a már betegeskedő Kis Tivadar úgy végrendelkezett, hogy halála után kerüljön vállalata a testvérek anyagi megváltásával párhuzamosan jogilag is (a megbízását követően már gyakorlatilag aktív cég- és üzletvezető) Gábor fia kizárólagos tulajdonába.

Forrás: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997) KONCZ PÁL: A pápai Kis Tivadar-féle kereskedésről és könyvkötészetéről. - OSZK Gyászjelentések.