Huszár János

Hely:
Alsóvárosi temető
Készítette:
Keppel József kőfaragó
Felirat:

Süle Károly 1873-1949., neje szül. Patak Terézia 1878-1952. Áldás poraikra.

Huszár Jánosné Süle Rózsa tanárnő 1917-2003, Huszár János Apáczai-díjas tanár 1924-2017.

Megjegyzés:

Huszár János (Pápa, 1924. június 15. - Pápa, 2017. május 6.): tanár.

Szülei: Huszár Kálmán kisiparos, Tömböl Mária. Felesége: Süle Rózsa tanárnő. 1945-ben a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben érettségizett. 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán kapott oklevelet. 1945–1948-ban tanító a pápai református Általános Iskolában. 1948-ban tanító az I. sz. Általános Iskolában, 1949-től tanító majd tanár, 1953–1954-ben helyettes igazgató, 1954–1955-ben megbízott igazgató, 1955-től 1957-ig tanár a II. sz. Általános Iskolában, Pápán. 1957 és 1975 között szakfelügyelő, 1975-től 1985-ig vezető szakfelügyelő. 1985-től nyugdíjas. 1946-tól 1949-ig a pápai református presbitérium jegyzője, 1975 és 1985 között a Séllyei István Ref. Vegyeskar alapítója, a Magyar Történelmi Társulat igazgatótanácsának tagja. 1983-ban az országos televíziós Jókai-vetélkedőn a pápai csapat kapitánya. 1983 óta a pápai Jókai Kör főtitkára.

Kutatásainak területei: Szaktantermes oktatás a történelemtanításban, a magyartanítás metodikai kérdései, az 1848/49-es szabadságharc eseményei Pápán és környékén, a pápai helyőrségek története.

Díjak, kitüntetések: 1970 Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1974 Vajda Péter Művelődési Díj. 1982 Apáczai Csere János Díj. 1983 TIT aranykoszorús jelvény. 1985 Érdemes munkáért. 1993 Pápa városért érdemérem. 1994 Bél Mátyás emlékplakett. 2011 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt. 2014 Honvédelemért érdemérem.

Művei: Honvéd ejtőernyősök Pápán. (Három kiadás) Pápa, 1993, 1994, 1999.

Szk.: A pápai Jókai Kör emlékkönyve. Pápa, 1993. – A Pápai Ipartestület emlékkönyve. Pápa, 1996. – Pápa város első világháborús emlékkönyve. Pápa, 1998. Ct.: Pápai krónika 1944–45 = VpMHT.,I. 1972. – Kmety tábornok 1849-es dunántúli hadjárata. = VpMHT., V. 1978. – Három év a Korvin Mátyás úttörőcsapatban. = VpMHT., VIII. 1981. – Honvédkórház Pápán 1849-ben. = VpMHT., XVII. 1998. – Az ihászi csata az emlékezet tükrében. = VpMHT., XVII. 1998. Valamint több mint 400 cikk különböző lapokban, folyóiratokban. I .: Mayer László: Negyedszázada pedagógus. = N., 1970. nov. 21. – Hazai Sándor: Történelmi adósságot törleszt. = Képes Újság, 1973. 41. sz. – Horváthy György: Vajda Péter-díjas. = N., 1977. jan. 30. – Novák Gábor: A kollégáimtól tanultam legtöbbet. = Kn., 1985. febr. 22. – Fejes Mária: Köszönet a szakfelügyelőnek. = Kn, 1985. nov. 8. – Jubiláló pedagógus otthon. = N., 1985. dec. 23. – Németh Sándor: Életet kér a honismeret. = N., 1992. febr. 26. – Kirsch Attila: Még többet szeretnék megtudni a város múltjából. = PáH., 1993. ápr. 26. – – VpMKÉL.

Forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon. Főszerkesztő: Varga Béla. Veszprém, 2016.

 

Huszár Jánosné Süle Rózsa (Zágráb, 1917. április 24. - Pápa, 2003. október 1.): tanárnő.

Szüleim pápakönyéki falvakból származtak, mindketten gazdálkodó család gyermekei voltak. 1901-ben házasodtak össze. Apám ekkor a Fiume és Budapest közötti vonalon vasutasként teljesített szolgálatot. A hegyoldalban, a Via Serpentinen laktak a második emeleten. Később Zágrábba költöztek, ott laktak a vasútállomás közelében. Itt élték át az első világháborút. Apám ekkor a Zágráb és Budapest között közlekedő gyorsvonaton volt főkalauz. Itt születtem ebben a nagyvárosban 1917. április 24-én. Az első világháború után szüleim a hazatérés mellett döntöttek. Pápán a Dunántúli Református Egyházkerület Nőnevelő Intézetébe jártam iskolába, itt végeztem az elemit, majd a polgári négy osztályát és az ötéves tanítóképzőt. 1928-ban édesapám kölcsönök segítségével házépítésbe fogott. Ettől kezdve saját kertes házunkban éltünk Pápán, a Kertvárosban. 1936. júniusában végeztem el a tanítóképzőt. A frissen végzetteknek szinte lehetetlen volt elhelyezkedni. Én otthon maradtam szüleimnél. Varrni tanultam és a háztartásban segédkeztem. 1938. márciusban aztán a pápai református lelkész segítségével állást kaptam Farkasgyepűn a Frigyes főhercegről elnevezett erdei iskolában. Az erdei iskola az Országos Gyermekvédő Liga tulajdonában és kezelésében volt. A Liga jól szervezett társadalmi intézményként működött. Az akkori tehetős emberek segítették. Emellett állami támogatásban is részesült. A farkasgyepűi intézet kettős feladatot látott el, szeptembertől május végéig erdei iskola volt 120 fős tanulólétszámmal, nyáron pedig üdülőtábor. Itt év közben tébécés gyerekeket gyógyítottak. Jó részük állami gondozott volt, főleg az Alföldről kerültek ide. A gyermekek mellett védőnők és tanítónők dolgoztak. Engem először védőnőként alkalmaztak. Farkasgyepűn kívül más üdülőhelyei is voltak a Gyermekvédő Ligának. Én 1941-ben a tündéri szép zebegényi telepen töltöttem a nyarat a 60-80 fős gyerekcsoport vezetőjeként. Két nyáron Marosvásárhelyre küldtek üdültetés megszervezésére. 1942-ben a marossárpataki Teleki-kastélyban éltem át egy feledhetetlen nyarat hatvan vásárhelyi gyerekkel. 1943-ban a meggyesfalvi emeletes iskolában üdültettem hatvan szegény gyermeket. Engem 1944. nyarán a Szentendrei szigeten fekvő Horányba küldtek. Szeptember végén felszámoltuk az üdülőt. Én is bekerültem Budapestre, ahol a Gyermekvédő Liga egy Izabella utcai ötszobás polgári lakást rendezett be átmeneti otthonnak, menekült családok gyermekei számára. 1944. december 20-án ültem vonatra, s nagy kerülővel, kétnapos utazás után értem el Pápára. A Pápára érkező 1. honvéd hadosztály parancsnokságán gyors- és gépírói munkát vállaltam. 1946. január l-jével beosztott állami tanítóként a Pápai Református Elemi Iskolához kerültem, mely a következő években általános iskolává alakult át. Ekkor mentem férjhez egyik itt tanító kollégámhoz Huszár Jánoshoz. Bár a Református Kollégium szervezetéhez tartoztunk, az államosítás bennünket is érintett. 1948-ban az akkor létesített III. számú Általános Iskolához osztottak be. Ott egy évig tanítottam, majd 1949-ben az Állami Tanítóképző Intézet gyakorlóiskolájához neveztek ki tanítónak. A pápai Állami Tanítóképző Intézetet 1959-ben megszüntették, igazgatóját és tanárait Győrbe és Szombathelyre helyezték. Az épület emeletére ekkor egy közgazdasági szakközépiskolát telepítettek, a földszinti tantermekben pedig általános iskolát hoztak létre a gyakorló iskolára építve. Én ennek a magyar tanára lettem. Ennél az iskolánál tanítottam 1978-ig, mikor befejeztem pedagógiai tevékenységemet.

Forrás: Lapok Pápa Történetéből, 2008. 6. sz. 679-684. p. - Huszár Jánosné Süle Rózsa: Az én huszadik századom (Életrajz).