Németh Imre 1899-1945, leánya 1932-1947.
Itt nyugszik özv. Németh Imréné sz. Kerekes Ilona élt 83 évet 1986. VII. 7.
Németh Imre 1940-1977.
Németh Imréné Kerekes Ilona (Pápa, 1903. augusztus 31. – Pápa, 1986. július 7.): ny. polgármester, tanácselnök.
Apja Kerekes János ács, anyja Sárdi Rozália.
A pápaiak közismert Ilus nénije szegény sorsú munkáscsalád 15. gyermeke. Apja az első világháború áldozataként 1916-ban meghalt, 14 testvére közül a magyar munkásmozgalom jelentős egyéniségei kerültek ki. Négy bátyja részt vett a Tanácsköztársaság pápai eseményeinek irányításában, Kerekes János a Direktórium elnökeként. A Tanácsköztársaság bukása után három testvérét kivégezték, többet közülük bebörtönöztek, s az egész családnak üldöztetés és megaláztatás volt osztályrésze a Horthy-rendszer évei alatt.
Kerekes Ilona 11 éves kora óta dolgozott, 1918-tól a pápai Perutz gyárban (Textilgyár) szövőnőként. 1948-ban megválasztották Pápa város első, az országban második női polgármesterének, majd 1950-ben tanácselnöknek, mely tisztséget 1958-ig, nyugdíjba vonulásáig töltött be.
A munkásmozgalomba aktívan a felszabadulás után kapcsolódott be, a kommunista pártnak 1945. júniusában lett a tagja, a Textilgyárban kezdetben az Üzemi Bizottság elnöke volt, majd párttitkárként dolgozott, s lelkes résztvevője a falujáró mozgalomnak. A város vezetőjeként fáradhatatlanul tevékenykedett Pápa fejlődéséért, a lakosság életkörülményeinek javításáért. Nyugdíjba menetele után is tagja maradt hosszú évekig a városi tanácsnak, 1945-1965 között a városi pártbizottságnak, aktivistája a Hazafias Népfront pápai szervezetének, 1966-ban a megyei pártbizottság tagjává is megválasztották. Mindenütt ott volt, ahol rendszerünkért, a pápaiakért tenni tudott valamit.
Munkásságáért több magas kitüntetésben részesült, megkapta egyebek között a Szocialista Munka Érdemérem arany fokozatát, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatát, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, szülővárosától pedig a Pro Urbe Pápa kitüntetést.
Forrás: Veszprémi Napló, 42. évf., 1986. 160. sz. 2. p.