Pápán, Sopronban és külföldön is tanult. A Diákok Magyar Társaságának 1801-től tagja, majd könyvtárosa, 1803–1805- ben titoknoka. Első versei a társaság kiadványában jelentek meg. Több nyugati egyetemen a legkülönfélébb témákban hallgatott előadásokat, közben francia, olasz és angol nyelvet tanult. Kazinczy ajánlására 1806-ban, Erdélyben nevelői állást vállalt, (Gyulay Lajos nevelője volt). Megismerkedett az erdélyi szellemi élet jeles képviselőivel, akik támogatták folyóiratszerkesztési elképzeléseit. 1813-ban megindította, és 1818-ig szerkesztette az Erdélyi Múzeum c. szépirodalmi kritikai lapot.
1817-ben Marosvásárhelyre ment, ott elvégezte a jogot, utána Hunyad vármegye táblabírájává választották. 1820-ban Pesten telepedett le, megismerkedett Széchenyi Istvánnal és részt vett a Magyar Tudós Társaság megszervezésében. 1831-ben az Akadémia első titkárává választották. Az irodalomban nagy ügybuzgalommal, de kevesebb tehetséggel alkotott, Shakespeare-t fordított. Egyike volt a magyar ifjúsági irodalom megteremtőinek. Somlószőlősön a Kossuth L. u. 107. sz. ház előtt áll bronzból készült mellszobra, Lessenyei Mária alkotása.
Művei: Pali és Minka olvasni tanul. Pest, 1829. – Kis Gyula könyve. Pest, 1829. – Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták. Pest, 1827. – Shakespeare remekei. (ford.) Pest, 1830. – Huszárdalok. Buda, 1847.
Irodalom: JANCSÓ Elemér: ~ élete és munkássága. Kolozsvár, 1944. – KRISTÓF György: ~ szerkesztői tevékenységéhez. = ItK, 1910. 4. sz .– GORIUPP Alice: ~ nyelvújítása. Bp., 1916. – LENGYEL Imre: Váradi Szabó János és ~. Debrecen, 1967.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.