Szülei: Schamschula József I.osztályú pénzügyőri biztos, Adler Mária
Nős, felesége csáthi Szabó Malvin Mária (1884-1899). Lázár Ilona (1900-1960)
Gyermekei: Malvin Izabella 1885, Margit Mária Ella 1901, Artur 1902, György Gergely 1903, Ida 1905, Helén Mária 1909, Rezső Gyula 1926.
Tanulmányait Pápán a református teológiai akadémián és a budapesti közös hadapródiskolában végezte. 1878-ban hadapród őrmesteri rangban a szolnoki 68. gyalogezrednél kezdte katonai pályafutását, amellyel azonnal, a boszniai okkupáció miatt történt mozgósításkor hadba vonult. Még ugyanezen év augusztusában tiszthelyettessé, novemberben pedig hadnaggyá lépett elő. 1890-ben századosi rangban a marosvásárhelyi 62. gyalogezredhez nyert beosztást. 1897-ben a magyar királyi honvédséghez lépett át és a 4. honvédgyalogezrednél, Nagyváradon teljesített szolgálatot, majd a törzstiszti tanfolyamot végezte el. 1899-ben a 3. honvédgyalogezred zászlóaljparancsnoka lett Zilahon és 1900-ban őrnaggyá nevezték ki. 1906-ban alezredes lett és Debrecenben állomásozott mint zászlóaljparancsnok, valamint különleges alkalmazású törzstiszt. 1909-ben ezredessé nevezték ki és a következő évben a szatmári 12. honvédgyalogezred parancsnoka lett. 1913-ban a Veszprémben felállított 82. honvéd gyalogdandár parancsnokságát vette át és 1914-ben mint vezérőrnagy, ezzel a dandárral vonult az orosz frontra, ahol 1915 júliusában a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka lett. 1914 áprilisában I. Ferenc József magyar király az ellenséggel szemben tanúsított szolgálata elismeréséül a Vaskorona rend 2. osztályát hadiékítménnyel és 1914 novemberében pedig a Lipót-rend hadidiszítményes lovagkeresztjét adományozta a vezérőrnagynak. 1915 decemberében a magyar király megengedte, hogy Schamsula Rezső vezérőrnagy, honvéd gyaloghadosztály parancsnoka a német császár által neki ajándékozott I. és II. osztályú vaskeresztet elfogadhassa és viselhesse. 1916 végén hadosztályával az olasz frontra jutott. 1917-ben altábornaggyá nevezték ki. 1918 január 9-én IV. Károly magyar király nemességet, a „simontornyai” nemesi előnevet adományozta neki. 1918 júliusában а XXIV. hadtest parancsnokságát vette át. A háború végén olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919 augusztusában került haza. A Nemzeti Hadseregben a tábornokokat igazoló bizottság tagja, illetve elnökeként működött. 1919-ben nyugalomba vonult, 1921-ben pedig a gyalogsági tábornoki címet nyerte el. 1922-ben a Kormányzó vitézzé avatta. 1923—26-ig Veszprém vármegye Vitézi Székének kapitánya volt. A Lipót-rend középkeresztese, а II. oszt. katonai érdemkereszt és a II. oszt. Vaskoronarend, valamennyi a hadiékítménnyel és kardokkal, végül a (különös kormányzói dicsérő elismerést jelképező arany érdeméremnek tulajdonosa. 1927 óta Budapesten élt nyugállományban.
Forrás: A magyar feltámadás lexikona. Szerk. Szentmiklóssy Géza. Budapest, 1930.