Középiskolai tanulmányait Pápán és Budapesten magánúton végezte. Oklevelét a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte (1942). 1941-ben gyakornok lett a villamosgépek és mérések tanszékén. 1946-tól 1950-ig a budapesti villamosipari középiskolában tanított, 1950-ben a Műszeripari Kutató Intézetbe helyezték át, ahol a mutatósműszerek mozgásegyenletével és a távmérés problémájával foglalkozott. 1951től a miskolci Nehézipari Műszaki Egy. elektrotechnikai tanszékén tanszékvezető docens volt. A nem sokkal előbb létesített egyetemen az oktatás alapjainak megteremtése volt az első feladata. Itt végezte oktatói és tudományos munkáját nyugdíjazásán (1976) túl is, haláláig. Tudományos munkásságát 11 könyve, 4 szabadalma és számos hazai és külföldi szaklapban megjelent publikációja fémjelzi. Jelentős eredményeket ért el az elektroacélgyártás energetikai és ívkialakításhoz kapcsolódó problémáiban. Tudományos szinten foglalkozott a kaszkádkapcsolású aszinkron motoros hengermű-hajtásokkal is. Tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, borsodi tagozatának évekig vezetőségi tagja, az egyesület 1975-ben jubileumi díjjal tüntette ki.
Művek: Villamosgépek üzeme (Bp., 1961); Die Untersuchung der Betriebskenngrösse von Lichtbogenhofen auf Grund des Kreisdiagramms (Acta Technica, 1962. 1—2. sz.); Villamosságtan (Bp., 1962); Elektrotechnika (Szabó Szilárddal, Bp., 1974); Erősáramú mérések (Magyari Istvánnal, Bp., 1977).
Irodalom: Nehézipari Műszaki Egyetemi Közlemények (Miskolc, 1973).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 3. kiegészítő kötet, A-Z. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1981.