Szülei: Edvi Illés Ödön, Veres Etelka
Budapesten elvégezvén a gimnáziumot, az egyetemen négy éven át folytatott bölcsészeti tanulmányokat. Hajlamát követve 1899-ben a mintarajziskolába lépett, hol két évig Balló Ede vezetése alatt tanult. 1902-ben Párizsba ment s 1904-ig a Julien akadémia növendéke volt, mely idő alatt Bouguereau és Ferrier voltak tanárai. Tanulmányait Münchenben és Velencében egészítette ki. Ezen kívül járt Firenzében, Rómában és 1912-ben Norvégiában. A Nemzeti Szalonban 1901-ben, a Műcsarnok tárlatain 1905-ben állított ki először. 1911 decemberében Balassagyarmaton gyűjteményes kiállítást rendezett, 1914 tavaszán pedig a Szent György- Czéh rendezett műveiből kollektív tárlatot Budapesten. Edvi a Nemzeti Szalon alapító tagja. Jelentékenyebb művei: Oltárkép a bánki (Nógrád megye) templomban (1902); Niedermann és Bolyó igazgatók arczképei a lipótmezei elmegyógyintézetben (1907); Aratás, a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban (1907); Kapálás, a győri kereskedelmi és iparkamara tulajdona; Zsuzsanna és a vének (1912); Konkoly-Thege Miklós miniszteri tanácsos arcképe, az orsz. m. kir. meteorologiai intézet tulajdona.
II. Rajzok: A pápai templom (tusrajz), A szent István-szobor és környéke (tusrajz), A pápai malom (tusrajz), továbbá harmincz darab rajz és rézmetszet.
Irodalom: A Gyűjtő. 1914. 3—4. sz. 137. 1. (képekkel). — Budapesti Hírlap. 1914 máj. 10. (Edvi Illés Ödön kiállítása.) — Kiáll, tárgymutatók. — Művészet. 1912. 38. 1. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 163. 1. és a művész közlése nyomán.
Forrás: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi-Günther. Szendrei János, Szentiványi Gyula. Budapest, 1915.