Szülei: Kováts ferenc főmérnök, Felső-eőri Eőry Julianna.
Nős, felesége Welsz Etelka.
Orvos-íróink közül aligha került bárki is annyira feledésbe, mint Kovács Pál, akit mind az irodalmi élet — Aurora kör, Kisfaludy Társaság —, mind a Magyar Tudós Társaság — a mai Magyar Tudományos Akadémia elődje — is tagjává választott. Királyi tanácsos, köztiszteletben álló kultúrpolitikus és szervező, nagy tekintélyű gyakorló orvos és mindenekelőtt nagy sikert aratott "Veszély, románc” és vígjátékíró.
Előbb a méltán nagyhírű pápai evangélikus, református kollégiumban tanul, majd „világlátás és nyelvtanulás” céljából egy pozsonyi német polgárcsaládhoz kerül koszt-kvártélyra”. Otthon megismeri a hétszilvafás kisnemesek Pató Páljainak világát. Pozsonyban pedig jól érzékeli a feltörni kívánó kispolgárság nagyravágyását, úrhatnámságát... és egyáltalán a reformkori magyar társadalom fonákságait. Megfigyelései anekdotaszerűek, vidámak. Jó humora már gimnazista korában „beszélyekben és románcokban” jut kifejezésre, majd sokban hasonlítva, ha nem is követve Kisfaludy Károlyinak munkásságát, maga is jókedvre derítő vígjátékok egész sorát írja meg. Írói tevékenysége egész életére kiterjed. Kultúrpolitikai és szervező képességét már diák korában bizonyítja az a körülmény, hogy a pozsonyi gimnáziumban velük érző tanáraik segítségével diáktársaival együtt „Magyar Társaság”-ot szervez a magyar irodalom és nyelv fokozottabb művelésére. Pestre kerül orvostanhallgatóként, ahol az irodalomtörténészeink által Aurora körként megjelölt írói társaságban ismerkedik a hazai irodalommal. 1827-1833 között a pesti Magyar Királyi Tudomány- 1090 egyetem orvostudományi karának hallgatója. Az orvosi doktorátushoz megkívántatott értekezését a Teleki, Karacs kör hatására a leányok oktatásáról és ezzel kapcsolatosan egészséges neveléséről írja. Munkája szerencsés ötvözete a higiénés felvilágosításnak, a korszerű leánynevelésnek, és az irodalmi alkotásnak. Diplomájának megszerzése után külföldön hosszabb tanulmányúton ismerkedik az orvostudomány korszerű irányzataival. Megismerkedik Hahnemann-nál, a homeopathia megteremtőjével, akinek lelkes híveként tér vissza. Amikor 1835-ben Bakody Tivadar Győrből, ahol bevezetett hasonszervi orvosi gyakorlatot folytatott, Pestre költözik, helyébe megy Kovács Pál, s ott ő is homeopatha orvosként jelentős praxisra tesz szert. Később a megyei tiszteletbeli főorvosságot, valamint királyi tanácsosságot is elnyeri. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választja. A rohamosan iparosodó Győr a reformkorban rohamosan fejlődő kultúréletet kezd. Kovács Pál orvosdoktor ennek a mozgalomnak vezetőjévé válik. Nem találni olyan törekvést, amelyet ne ő kezdeményezett, szervezett és vezetett volna. A negyvenes években sorra alapítja a kulturális szervezeteket. Ö kezdeményezi és mint alapító elnök irányítja az „Olvasó Egyletet”. Ennek célja az irodalom pártolása, az olvasottak megbeszélése, a helyi könyvtár kifejlesztése. Kovács érdemének tudható be, hogy az általa irányított Olvasó Egyletben lehetővé teszi az íróknak az olvasókkal történő találkozását, hogy az olvasók kérdezhettek az íróktól, hogy az írók kapcsolatba léphettek az egyszerű olvasóval. Ezzel Kovács a hazai irodalmi életben jelentékeny kezdeményező lépést tett. A „Győri Ének és Zeneiskola” megszervezésében is fontos szerepet játszik. A társadalmi úton megszervezett iskola elnökségének tagjaként közrehat a hallgatóság megszervezésében, a tanulók kiválogatásában és ezzel is hozzájárult Győr városának zenei műveltsége emeléséhez, a koncertkultúra kifejlesztéséhez. Győrött 1847-ig „Vaterland” címen német nyelvű hírlap jelent meg. Ekkor veszi át Kovács Pál ennek szerkesztését és „Hazánk” címen alapítja Győrött az első magyar nyelvű hírlapot, a jelenlegi Kisalföld elődjét. 1836. november 12-én Kovács Pál részt vesz a Kisfaludy Társaság alapító ülésén, amely őt 1837-ben rendes tagjává választotta. A színházi bizottmánynak vezetőjeként harcol Győr színházi kultúrájának kifejlődéséért. 1849-ben politikai tevékenységéért a karmeliták zárdájában létesített börtönben őrizték és akit a hallgatás kötelezettségével engedtek ki a katonai kormányzat börtönéből. 1877. december 8-án Győrött nagy ünnepség keretében ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. Az ünnepségen Xantus János képviselte a Magyar Tudományos Akadémiát, Beöthy Zsolt a Kisfaludy Társaságot, Szana Zsolt a Petőfi Társaságot.
Bugyi Balázs dr.
Forrás: Orvosi Hetilap. 1980. 121. évf., 18. sz. p. 1089-1093. Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. Budapest, 2004.