Szülei: Kovács Sebestyén József református lelkész, Farkasdy Zsuzsánna.
Nős, felesége Brinkmann Mária Ernesztina Borbála.
Gyermekei: Mária 1891.
Nagybátyja hivatását követve a Pápai Református Kollégium után 1884-ben a pesti egyetemen orvosi oklevelet szerzett, majd a Rókus Kórházban dolgozott sebészként. Elnyerte a nagybácsi emlékére alapított 2400 koronás „utaztató ösztöndíjat”. Rövid bécsi tanulmányút után 1885-ben a szerb-horvát háborúban gyógyította a sebesülteket a Magyar Vöröskereszt belgrádi kórházában. A háborúból gazdag sebészi tapasztalatokkal és a szerb Szent-Száva-rend lovagjaként tér haza. 1889-ben Ipolyságon telepedett le, ahol Hont vármegye tiszti főorvosává választották, s e poszthoz hű marad élete végéig. Fiatalos lendületének köszönhetően csakhamar az ipolysági kórház vezéregyénisége lett. Hatalmas adománygyűjtést szervezett, amelynek eredményeként kibővítette, korszerűsítette a kórház épületét. Kovács Sebestyén Endre főorvost a király „az ipolysági közkórház létesítése körül szerzett érdemei elismeréséül” 1902-ben királyi tanácsossá nevezi ki. Az új kórház modern műtője Kovács Sebestyén Endre egyik fő munkahelye. A másik, kevésbé látványos munkahely a vármegye háza. Mint a megyei' törvényhatóság köz- igazgatási bizottságának állandó tagja, Kovács Sebestyén Endre fő szerepet játszik abban, hogy Hont megye közegészségügyi viszonyai országos méretben is kiválóak. Mint a megye főorvosa hivatalból évente kétszer bejárja az egész megye területét. Valószínűleg egyik ilyen útja során fogalmazódik meg benne a „mozgó kórházak tervezete”, amelyet emlékirat formájában 1903-ban a belügyminiszterhez terjeszt fel. Kovács Sebestény Endre közéleti tevékenysége is sokrétű. Megalapítója s haláláig elnöke az Országos Orvosszövetség „Hont megyei és Selmecbányái fiókjának”, gondnoka az ipolysági polgári leányiskolának, elnöke a nagymúltú Honti Kaszinó vigalmi- és könyvtárbizottságának, alapító tagja a magyar Athletikai Club Hont megyei fiókjának, s ráadásul „a karddal igen ügyesen bánik, bravúros úrlovas”. Kiharcolta a városi köz- világítás korszerűsítését, az utak öntözését s portalanítását. 1915-ben hivatása áldozata lett. Egy műtét közben a szike felsértette a kezét, s vérmérgezést kapott.
Kiss László dr.
Forrás: Orvosi Hetilap. 1985. 126. évf. 34. sz. p. 2112-2116.