Iskoláit Pécsett, Szombathelyen és Pesten végezte. Esterházy hercegtől 100 forint évi stipendiumot kapott. A színészpálya iránt már fiatalon nagy vonzalmat érzett. Megtudta, hogy Debrecenben magyar színészek tartózkodnak, a húsvéti vakáció alatt odautazott és jelentkezett felvételre Komáromy igazgatónál. Szép termetű, csinosan öltözködő fiatalember volt, ami már akkor is elősegítette a felvételt és így 18 éves korában Komáromy társulatának tagja lett: Később Kilényi Kocsis Dávidhoz szerződött, közben meghaltak a szülei, akik után 1000 forintot örökölt és evvel a tőkével, alig 20 esztendős korában, színigazgatónak csapott föl. Miskolcról és Kolozsvárról szervezte első társulatát, amely hét féri i- és három nő-tagból állt. Első előadásukat Szegeden, a városháza nagytermében tartó - ták. Néhány hónap múlva Szabadkára költözik a kis színtársulat, majd később Zomborba. ahol azonban a közönség nem támogatja őket, megbuknak. Abday Kilényivel társul és az így kibővült társulattal Bajára, Pápára és Komáromba megy, ahol azonban ismét elválik Kilényitől és egyedül próbál szerencsét. Szerez két lovat és kocsit és így járja kis vándortársulatával az országot. 1825-ben Pozsonyba hívják és itt »Nemzeti Színjátszó Társaság« címen tartja előadásait. 1826-ban már az Alföldön bolyong, azután Temesvár, Arad és Nagyvárad a fontosabb állomások, ahol mindenütt kiűzik a német színészeket. 1827. októberében szervezi az első drámai és énekes »fixum«-társaságot. Ekkor már 44 tagja van, de mert nem tudnak eleget keresni, a társulat két részre oszlik. Az énekes-rész Kassára, később Budára megy és ezek adják magvát a pesti nemzeti színjátszó társaságnak. A nem énekes tagokkal városról-városra vándorolnak, ismét egyesülve Kilényivel, akitől később megint különvált. 1828-ban nőül veszi Szabó Zsuzsannát, színésznevén Böszörményi Johannát. 1830-ban megint társul Kilényivel és Egerben, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Székesfehérvárott működik, majd ismét Pesten tűnik fel, most már mint „Duna- melléki színésztársaság”. Nagy érdeme, hogy negyvenhárom magyar városban ő ismertette meg először a magyar színészetet, A Nemzeti Színház felépítésére 1836-ban Szegeden előadást rendezett, amely 138 forint 59 krajcárt jövedelmezett. Egressy Gábor három ízben vendégszerepeit nála. A. univerzális színész volt. Szerepei: Rudlolf (Walburg éje), Alphonso (Borgia Lukrécia), Haimburg (Haimburg Álária), Greifenstein (Bársonycipő), Nörburg (16 éves királynő), Angelo (Címszerep), Pear illő (Tündérlakat), Gilbert (Tudor Mária), Albert (Nőm férje), Haramiák Moor Ferenc, majd az öreg Moor, Zajtay (Peleskei nótárius) stb. Legnagyobb érdeme, hogy több mint negyven jónevű színész az ő társulatánál szerezte meg a színjátszás alapismereteit. Ezek közül a legnevezetesebbek: Bartha, Báty, Megyeri, Petőfi, Benza, id. Szerdahelyi, Parázsó, stb. Népszerűségét jellemzi, hogy Pákh Albert Garai János Kont c. költeményének mintájára Csont címen paródiát írt róla. Régi feljegyzések szerint huszonegy színészpárt házasított össze egy-egy esti előadás jövedelméből, tizennégy tagját temette el és kilenc esetben vállalt komaságot. Igen jószívű ember volt és ha tagjai agy bénulásban megszorultak, mindig kész volt segíteni rajtuk. 1849-ben egyik honvéd- tábor élelmezési biztosa volt. Öregségére Szatmáron telepedett le, ahol kataszteri másolásból és abból a kegydíjból élt, amit a Nemzeti Színház és az Országos Színészegyesület adományozott neki. 1878 március 4-én megünnepelte 50 éves színészjubileumát Szatmáron. Irodalmi munkássága: Cic hegynek boszorkánya, színmű (németből ford.). Bem. 1839. júl. 15-én, Deésen. Szatmár városa egy más világrészben, boh. bem. 1878. febr. 2-án, Szatmáron.
Forrás: Magyar színművészeti lexikon 1. Aágh Endre-Faust. Szerk. Schöpflin Aladár. Budapest, 1929.