Szülei: Szülei Szathmáry Dániel és Farkas Lujza színészek voltak. 1842-1848-ig Pesten járt gimnáziumba, közben mint gyermekszereplő is működött, majd lement Szegedre atyját is meglátogatni, midőn épp a szabadságharc kezdődött: erre ő is bevonult a III. honvédzászlóalj VI. századához és az első expedícióval a szerbek ellen indult. Itt érte halálos ágyúlövés édesatyját. — Gyermekkora miatt áthelyezték a tüzérekhez, igy került a felső táborba, Görgey, később Klapka hadtestéhez, hol 17 csatát küzdött végig. A világosi fegyverletétel után Hellmann József gerilla-őrnaggyal visszament az ellenséges táboron keresztül Komáromba, azután mint komáromi kapituláns Pestre jött édesanyjához, hogy tanulmányait folytathassa, de mert honvéd volt, nehézségeket gördítettek elé. 1849 okt. 10.-én felcsap színésznek Kecskeméten, ahol Latabár Endre, — Tóth József és Döme Lajos egyesített színtársulata működött. A városház termében állt a színpad, itt tette első kísérletét a „Szökött katonádban, a szabó-inas szerepében. Tehetségét csakhamar felismerték és teret nyitottak szárnybontására, úgy, hogy már 1855-ben mint elsőrendű színésszel, találkozunk vele, Pápán, azután Nagyváradon, Kolozsvárt, Aradon, Győrött, Kassán, Szegeden működik. 1859-ben színtársulatot szervezett. 1860-ban Kassáról a Nemzeti Színházhoz szerződtették. 1865. november havában Kolozsvárra megy, ahol művezető lett. 1869. október 29- én mint vendég fellépett a Nemzeti Színházban, a „Rosszul őrzött leányok” című vígjátékban, mint Vermandois, 31.-én a „Kisértet” Fodrák Miska szerepében. Ez időben újra igazgató volt. 1870. április havában megfordul Nyíregyházán, 1871-ben Miskolcon, Nagykállón, Beregszászon stb. 1872 szeptember 16.-án újra vendégszerepei a Nemzeti Színházban, a „Csapodár” című vígjátékban. 1873 nyarán Szolnokon jár, 1875 március havában Sepsziszentgyörgyön, november havában pedig Szegeden volt, ahol 1876. január 25.-én Lukácsy Sándor: „Honvéd- család”-jában jubilált. Ez év nyarán Temesváry Lajos budai társulatának tagja. 1877. május 15.-én ő lesz a budai színkör igazgatója és az „Egy huszárkáplár Bécsben” című bohózattal kezdte meg a szezonját. — Ez év december havában Marosvásárhelyt működött. Szegeden 1880 február 11.-én megüli 30 éves jubileumát „A púpos” című francia vígjáték Mequilt szerepében. 1881-1882 telén Székesfehérvárott működik társulatával, 1884 okóber 1.-én Hubay Gusztávval egyesülve Pancsován működik. 1886 május havában Miklóssy Gyulával és Arányi Dezsővel konzorcionális színtársulatot alakítva Beregszászon játszik. — 1889 november 26.-án Újpesten megüli 40 éves jubileumát a „Fenn az ernyő, nincsen kas” című vígjátékban. 1892. november havában Zomborban, 1898 telén Székesfehérvárott működik, ahol ismét jubilált (december 27.-én a „Robin orvos” és a „Kölcsönkért feleség” című vígjátékban. —) 1909 október 9.-én Szentendrén műkedvelőkkel megüli 60 éves művészi jubileumát. — Szathmáry a tollat is kitünően forgatta. Írt egy könyvet: „Régi szép idők” cím alatt. (Ismerteti: „Színészek Lapja”, 1898. január 30. Rakodczay Pál.) Színművei: „A kápolnai csata és Kossuth Lajos búcsúja Orsovánál”. Történelmi korrajz 4 felvonásban. — „A falu bolondja”. „Bem apó”. Történelmi színmű 1896. „Goldstein Száli”. — „Szent Péter esernyője”. — Főbb szerepei: Szabó (Lumpácius), Ugri M. (Mama), Odiot Maxime (Egy szegény ifjú története), Bannay (Rang és mód), Sheridan címszerepe, Zsidó honvéd címszerepe, Garrick (Robin orvos), Krumm Éliás (Legjobb az egyenes út), Sir Patrick címszerepe, Fodrák Miska (Csizmadia mint kisértet) stb. — Többször nősült. Első neje: Mázoly Emilia, (született 1848-ban, meghalt 1875. júniusban. — Gyermekkorában rajongott a színészetért s így lett Szathmáry nejévé. — Lásd: „Reform”, 1875. június 13.) Második neje Paskovszky Antónia, színésznő, született 1859.július 13-án, Kolozsvárott, ahol 1877-ben lépett a színipályára. — Harmadik neje: Halmai Antónia, kivel 1879 február havában tartotta esküvőjét, Debrecenben.
Működött: 1849–1851: Latabár Endre; 1851–53: Kolozsvár; 1853: Havi–Szabó; 1855–57: Lángh Boldizsár, Hetényi József, Molnár György; 1857: Debrecen, Nagyvárad; 1857–58: Lángh Boldizsár; 1859: Buday; 1859–61: Szabó József; 1860–61: Nagyvárad, Arad; 1861–62: Latabár Endre; 1862–64: Nemzeti Színház; 1865: Follinus János; 1865–66: Hubay Gusztáv; 1866: Szilágyi Béla; 1867–68: Hubay Gusztáv; 1870: Szegedy Mihály; Budai Népszínház; 1872–73: Mosonyi Károly; 1874: Kecskemét; 1875: Sepsiszentgyörgy; 1875–76: Szeged; 1876–77: Debrecen, Budai Nyári Színkör; 1878–79: Mándoky Béla; 1879–80: Sztupa Andor; 1881–82: Károlyi Lajos; 1882–83: Csóka Sándor; 1884: Jáni János; 1885–86: Miklós Gyula; 1886–87: Gerőffy Andor; 1887–88: Nagy Vince; 1888–89: Völgyi György; 1889–90: Bokodyné; 1890–91: Szigethy Jenő.
Igazgatóként: 1867: Erzsébetváros; 1870–74: Nyíregyháza, Sárospatak, Miskolc, Nagykálló, Gálszécs, Sárospatak, Beregszász, Sátoraljaújhely, Szatmár, Szolnok, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Gyula; 1877: Marosvásárhely; 1880: Budai Nyári Színkör; 1884–85: Pancsova, Törökbecse, Kula; 1891: Kőbánya, Vác, Nagybánya, Szinyérváralja, Nagyszalonta, Dés, Zilah.
Forrás: Magyar színművészeti lexikon 4. Rabatinszky Mária-Zwischenakt Szerk. Schöpflin Aladár. Budapest, 1931.