Nős, felesége Goldmark Johanna Julianna.
Gyermekei: Julius Gyula 1851. Heinrich 1853. Szidónia 1855. Jacob 1856. Henrietta 1858. Gisella 1860. Sándor 1862. Arnold 1863. Lajos 1866. Rudolf 1872.
Talmudiskolákba járt, de csakhamar feltűnt szép hangjával s már 12 éves korában előimádkozással kereste meg kenyerét. Pápán és Pozsonyban végzett talmudi tanulmányai után Brezován tanítóskodott, közben tovább képezte magát a világi és egyházi tudományokban, majd Goldmark Ruben, a sopronkeresztúri kántor oldala mellett elsajátította a kántori teendőket. a közeli Sopronba járt a pedagógiai tanfolyamot hallgatni. Ő volt az első, aki magyarul tanított a németkeresztúri zsidó iskolában. Sopronban 1848-ban 22 éves korában kántorrá választották, majd a bécsi konzervatóriumot látogatta s egyben a neves Sulzer bécsi kántornak tanítványa volt. 1850-ben Bécs egyik elővárosában kántor, hitoktató, jegyző és hitszónok lett s érdemeiért a bécsi rabbiság mórénu címmel tüntette ki. Értekezéseit több zsidó szaklap közreadta. Eközben zenei érdeklődése sem csillapodott, látogatta a bécsi konzervatóriumot és a híres Solomon Sulzer tanítványa lett. 1857-ben a pesti hitközség főkántorának hívta meg, azonban mielőtt új hivatalát elfoglalta, hosszabb utazást tett külföldön, hogy a nagyobb zsidó hitközségeket tanulmányozza. Itt nyomban hozzálátott az istentisztelet rendezéséhez a Sulzer-féle imarend és részben saját egyházi énekeinek meghonosításával. Pesten a Dohány utcai zsinagóga felavatásakor (1859. szeptember 6.) énekelt először. Izraelita vallásos énekek című könyve nagyban elősegítette a hitközségek meg magyarosodását. Kompozíciói a műzene szabályainak betartása mellett megőrizték a zsidó egyházi ének jellegét. A hitközségi hivatalnokok erkölcsi és anyagi érdekeinek megvédésére 1882-ben egyletet alapított és lapot szerkesztett; az Izraelita Tanítóegyesületnek megalakulása óta alelnöke volt. Már 1868-ban készített és a kongresszushoz be is nyújtott egy emlékiratot kántoriskola létesítése érdekében. A Rabbiszeminárium gimnáziumának megnyitása óta énektanára volt. A király arany érdemkereszttel tüntette ki. A tanárként is jeleskedő főkántor hatvanöt éves korában, 1891. augusztus 29-én hunyt el Budapesten.
Forrás: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929.