Magyargencsen nem volt zsidó iskola, így első iskolai éveiben a szomszédos falu protestáns iskolájában járt. 12 éves korában egy távolabbi kisvárosba, Celldömölkre ment, szintén egy világi iskolába, ahol kiváló tanulója volt. Délutánjait a közösség Talmud-Tóra vallásos zsidó tanulmányaira szentelte. Fiatal korában a zsidó tanulmányok hagyományos orthodox útját járta, régimódi jesivákban, kezdve Pápán aztán Gior, Sátoraljaújhely, Pozsony, Frankfurt. Katzot Breuer rabbi fiának, Joszéf Breuernek (1882–1980) szigorúan orthodox, de a világi tudományokra is nyitott jesivája (Adat Jesurun) vonzotta Frankfurtba (1928). Katz doktorátust a frankfurti egyetemen szerzett szociológiából, Karl Mannheimnél, a zsidó hallgatók számára engedélyezett legutolsó napon (1934. július 31), hogy majd, az alija után, végül mint a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora – egy időben rektora – a rabbinikus források mély szociológiai elemzése alapján új irányt szabjon az újkori zsidó történetírásban. Felesége Gertie Birnbaum. 1936-ban házasodtak Jeruzsálemben, miután egy évet Londonban töltöttek. Az 1936-os izraeli bevándorlás után Tel-Avivban élt, ahol oktatásban dolgozott, és végül tanár lett a „Moriah” iskolában. Később kinevezték a „ Talpiot ” Tanárok és Óvoda Tanárok Szemináriumának igazgatójává. Tanárként dolgozott, és oktatással, pszichológiával és pedagógiával kapcsolatos cikkeket tett közzé. Ugyanebben az időszakban történeti tankönyvet készített az általános iskolák számára. Az „Izrael és a nemzet” négy kötete 1945-50 között jelent meg, és évtizedek óta használják őket, elsősorban vallásos iskolákban. Dinur professzorral való kapcsolattartás eredményeként 1949-ben meghívást kapott junior előadóra, aki negyedéves posztot töltött be a jeruzsálemi Héber Egyetemen, majd 1950-ben Jeruzsálembe költözött. Katz beismerte, hogy felelőtlenül elhagyta a teljes munkaidős álláshelyet Tel-Avivban, részmunkaidős jeruzsálemi posztjáról feleségével és három fiával, akiket támogatta, ám ellenállhatatlan volt vonzódása a kutatáshoz és a tudományos élet lehetősége. Katz az oktatás, a szociológia és a zsidó történelem tanszékén tanított. 1958-ban megjelent a „Hagyomány és válság” című könyve. Ebben a könyvben Katz megalkotta a „hagyományos társadalom” fogalmát, és először szociológiai eszközöket használt a zsidó történelem tanulmányozása során. A mai napig ezt a könyvet a zsidó történelem alapvető könyvének tekintik; több kiadásban jelent meg, és lefordítják angolra és oroszra. 1959-ben Katzt teljes professzornak nevezték ki. 1959-1963 között a Társadalomtudományi Kar dékánja volt. Ezután sabbatikai évet töltött vendégként a Harvard Egyetemen. Korábbi sabbatikát (1956-7) Londonban és Manchesterben töltötte. 1969-1972 között a Héber Egyetem rektora volt, tíz évig (1961-1971) pedig a Felsőoktatási Tanács tagja. Ebben az időszakban folytatta cikkek és könyvek írását és kiadását. 1973-ban 68 éves korában nyugdíjba vonult. A következő években folytatta kutatását és írását, és aktívan részt vett a tudományos életben. Többek között részt vett és előadásokat tartott Izraelben és külföldön tartott kongresszusokon és kutatómunkákon. Nyugdíjazása után az egyetemen tanított évek során többet publikált. Könyveit és cikkeit sok nyelvre fordították: héber, angol, francia, német, orosz, japán, magyar. Az 1973/4-es tanévben ismét vendégprofesszorként szolgált a Harvardon. A következő években rövidebb ideig vendégprofesszor volt a svájci Luzerni Egyetemen, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen és a Columbia Egyetemen és a New York-i Yeshiva Egyetemen. Könyveit és kutatásait rendkívül tiszteletben tartották mind az izraeli, mind a külföldi akadémiai közösségben, és számos kitüntetést kapott. 1974-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává vált, 1980-ban pedig az izraeli zsidó tanulmányi díjat kapta. Az izraeli és külföldi egyetemek tiszteletbeli doktorátusokat is kaptak. 1981-1992 között a jeruzsálemi Leo Baeck Intézet igazgatója. Az intézet németországi zsidóság történetének kutatása megfelel tudományos érdeklődési területének. Izraelben és külföldön folytatott akadémiai karrierje során tucatnyi diákot vezetett doktorátusaikba. Tanulói és diákjaik ma központi szerepet játszanak a zsidó történelem kutatásában és oktatásában Izraelben és az egész világon. Még a 90-es években folytatta változatos tevékenységeit. Kilencvenedik évében megjelent a „A ház megosztva” című könyve, és meghívták ösztöndíjasává a Héber Egyetem Felsőoktatási Intézetében. Folytatta cikkek publikálását újságokban és folyóiratokban. Katz nagy érdeklődést mutatott az Izrael Állam napi ügyeiről, és időnként újságcikkkel vagy a szerkesztőnek címzett levélben reagált. Főként a vallás, az állam és a zsidó jog kérdéseivel foglalkozott. Könyveit és cikkeit gyakran idézik, és ahogy röviddel a halála előtt mondta: „Az ember legjobb epitafia az ő könyvei”. Életének lenyűgöző történetét önéletrajzában mondja el: „Saját szememmel”, amelyet angolra fordítottak. Jacob Katz 93 éves korában elhunyt, néhány héttel azután, hogy elkészítette a „Vizsgálat ideje - A gondolkodás ideje” című könyvet.
Regio 2016. 24. évf. 2. sz. p. 187. Jacobkatz.co.il