Apja Király János bogyoszlói körjegyző, anyja Füzy Anasztázia tanítónő volt. Gimnáziumi tanulmányait a Soproni Á.H.E. Lyceum Főgimnáziumában végezte, ahol 1913-ban érettségizett. Még ebben az évben beiratkozott a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemre, ahol 1923-ban természetrajz és földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az egyetem jogutódja, au Eötvös Lóránd Tudományegyetem 1981-ben arany-, 1983-ban pedig gyémántoklevelet állított ki a neves természetkutató számára. Családalapítás Az első világháború idején ismerkedett meg Jászai József rábatamási kántortanító lányával, Jászai Gizellával, akivel 1922-ben házasságot kötött. E házasságából két gyermeke született: 1923-ban Árpád, 1928-ban pedig Edit. Tanári pályafutása Tanári pályafutását 1921-ben Pápán kezdte. Ezt követően Biharderecskén, majd Marcaliban tanított. 1925-ben költözött családjával Csornára, ahol 1925-26-tól a Csornai Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskolában tanított. Csornai tanári tevékenységét megszakította a második világháború. 1942-ben térhetett ismét haza Csornára. 1948-ban a Szombathelyi Tankerületi Főigazgatóság megbízta az államosított Csornai Premontrei Gimnázium vezetésével. Az igazgatói teendők alól 1949-ben felmentették, és mint tanárt, az igazgatóhelyettesi feladatok elvégzésével bízták meg. 1956-ban, 35 év tanári működés után nyugdíjazták. Pedagógiai pályafutását a haza szeretete, a természet iránti érdeklődés és odaadás hatotta át. Polgári iskolaii és gimnáziumi tanárként erre tanította és nevelte diákjait. Természettudós, ornitológus Király Inán nemcsak hivatásos tanár, pedagógus, hanem fáradhatatlan tudós, ornitológus is volt. Már diákkorában érdeklődéssel figyelte a Bogyoszló környéki kavicsbányák, vízelvezető árkok madárvilágát. Gimnazista diákként került kapcsolatba a Magyar Királyi Madártani intézettel, ahol 1912-től az intézet megfigyelője lehetett. A Magyar ornitológusok Szövetségének 1928-tól rendes tagjaként, 1936-tól országos alelnökeként tevékenykedett. Madártani kutatásainak helyszíne a Hanság volt. 1928-tól minden szabadidejét - főként a madárvonulások és a költés idején - a Hanságban töltötte. Kutatásai és megfigyelései alapján Magyarország madárállományát kb. 410 fajra becsülte, amelyből a Hanságban 183 madárfaj található (közel 120 faj költ, a többi pedig átvonul a terület felett). Madártani megfigyeléseinek egyik alapját a gyűrűzés képezte. Természettudományi megfigyelései során Lengyelországból, Németországból, Dél-Afrikából kapott madártani visszajelzéseket. Igazi terepornitológus volt, akit az időjárás sem zavart megfigyeléseiben. Munkájáról több száz fényképet készített, megfigyeléseit szakfolyóiratokban publikálta. Hansági Madárvárta vezetője 1931-től a Hanság Madárvárta vezetőjeként dolgozott. A Hanság természettudományi kutatására több alkalommal szervezett megfigyeléseket hazai és nemzetközi tudósok részvételével. Nagyon fontosnak tartotta az ún. szinkronkutatásokat, amelyek a madárvonulás és az ökológia tekintetében alapinformációhoz juttatták a tudósokat. A Hanságban költő madarak tojásaiból páratlan értékű, egyedi gyűjteményt állított össze, amely sajnos a második világháború során elpusztult. Természettudományi kutatásai során szoros emberi és szakmai kapcsolatok fűzték tudóstársaihoz: Németh Márton, dr. Breuer György, dr. Kövér Fidél, dr. Alfréd Steitz, dr. Konrad Lorenz, dr. Keve András. Hadtörténeti kutatásai Király Iván életútjának áttekintésekor meg kell említeni hadtörténeti kutatásait is. Az első és második világháborúban teljesített katonai szolgálat során fényképfelvételeket, feljegyzéseket készített, térképvázlatokkal illusztrált naplót készített. Csorna történetét kutatva hiteles leírást készített az 1849. június 13-iki csornai csatáról. Hadtörténeti és természettudományi írásai páratlan haza- és természetszeretetről vallanak. Király Iván gyémántdiplomás tanár, a magyar ornitológusok nesztora, a természet örökös kutatója 1987-ben Budapesten hunyt el.
Forrás: Moson megyei életrajzi lexikon. Szerkesztő. Kimlei Péter, Tuba László. Mosonmagyaróvár, 2006.