Wathay Ferenc 1568-ban született a Sopron megyei Vág községben. Ő maga írásaiban nagyváginak tartotta magát, mert akkor még a falu két részből állt: Nagyvág és Kisvág. E települések és a hozzájuk tartozó földek is a Wathay család kiterjedt birtokai voltak. A főúri rokonság köréből említésre méltó Bocskai István fejedelem, akinek a felesége Wathay unokatestvére volt. A család nevéhez Vág történetében a protestáns hitre történő áttérés fűződik. Wathay Ferenc nemcsak szülőfalujának volt neves alakja, hanem országosan is rangos helyet szerzett magának. Katonáskodása Édesapja, Wathay Lőrinc cseszneki várkapitány volt, akit egy mulatozás alkalmával szétrepedt tarackágyú ölt meg. Az apa halála után 1578-ban anyja Németújvárra, majd Sopronba küldte gyermekét tanulni. Katonai pályáját 1584-ben kezdte Tihanyban Mesteri János mellett, majd Pápán, Cseszneken és Győrben szolgált. 1588-ban megsebesült és Tatára került. 1592-ben hadnagyi rangot nyert, majd a tizenötéves háborúban Sárváron, Pápán, Veszprémben és Győrben katonáskodott. Mindig ott volt, ahol, fontos várostromot vívtak és csatázni lehetett a törökkel. Olyannyira életeleme volt a háború, hogy vági gazdaságával alig törődött. 1600-ban ugyan megházasodott, de hamarosan Sárvár alatt hadakozott ismét. 1601-ben elindult a töröktől visszafoglalt Székesfehérvár alá. 1602 februárjában első feleségének korai halála miatt ismét megnősült, s távoli rokonát, Vághy Zsuzsannát vette feleségül. Hamarosan újra Székesfehérvárott találjuk, ahol 1602-ben a rövid időre visszafoglalt Székesfehérvár alkapitánya. A rabság évei 1602. augusztus 29-én, a vár elestekor több tiszttársával együtt sebesülten török fogságba került. Budán, majd Nándorfehérváron raboskodott, innen 1603. május 4-én sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták Karánsebes körül, majd egy újabb szökés után Lippánál, és 1603 októberében hatvan rabtársával együtt Konstantinápolyban vitték, ahol a Héttorony foglya lett. Írásai Török fogságának siralmas napjait sem töltötte tétlenül, naplót írt korának és hazájának gyászos viszonyairól, s regényes életének fordulatos eseményeiről. A végvári vitézek hősi küzdelmét versben énekelte meg, és Énekes könyv című munkájában foglalta össze. Vallásos tárgyú, valamint szerelmes versek is gazdagítják életművét. Az irodalmi és nyelvtörténeti szempontból is jelentős műve az úgynevezett Wathay-kódex, a huszonnyolc, vallásos és szerelmi tárgyú éneket magában foglaló énekeskönyve és kalandos önéletrajza, melyet 1605 februárjában, a Héttorony lakójaként fejezett be, innen küldte haza a kötetet családjának váltságdíj reményében. A kódexet Wathay saját kezű színes festményekkel díszítette. A fogságból − fogolycsere útján − 1606-ban szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Sokáig nem ült vági birtokán, mert 1607-től Győrben lovasparancsnok, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett; további életéről nem tudunk semmit. Emlékét hűen őrzi szülőfalujának parkosított tere. Székesfehérváron tiszteletét bronzszobor tartja ébren. Nemes alakját idézi Sobor Antal: Hosszú háború című regénye. Képek forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/70/Szfvar_Wathay₂005.JPG Forrás: Pájer Imre: Neves rábaköziek. Csorna-Kapuvár, 1989. p. 59-61 http://hu.wikipedia.org/wiki/Wathay_Ferenc
Forrás: Moson megyei életrajzi lexikon. Szerkesztő. Kimlei Péter, Tuba László. Mosonmagyaróvár, 2006.